Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Romsics Ignác: A numerus clusustól a holokausztig VI/1343
A NUMERUS CLAUSUSTOL A HOLOKAUSZTIG 1351 a továbbiakban nem vásárolhattak mezőgazdasági ingatlant, s azokat, akik rendelkeztek földtulajdonnal, birtokaik „átengedésére” kötelezték. Ugyanebben az évben az izraelita vallási közösséget törölték a bevett felekezetek sorából, ahová 1895-ben került, s visszaminősítettek „elismert” felekezetié. Az 1939- es honvédelmi törvény és ennek 1941-es végrehajtási utasítása, valamint más rendelkezések értelmében a zsidó származású férfiak fegyveres katonai szolgálatot sem teljesíthettek, hanem úgynevezett munkaszolgálatra kellett bevonulniuk. Ez azt jelentette, hogy nemcsak a hátországban, hanem a fronton harcoló csapatok kisegítő alakulataiként sem kaphattak fegyvert. Hirtelen ellenséges áttörés esetén így még védekezni sem tudtak.29 A harmincas évek végén és a negyvenes évek elején szélsőjobboldali és konzervatív jobboldali körökben egyaránt terjedt és sokak által elfogadottá vált, hogy a „zsidókérdés végleges megoldását” a zsidók tömeges háború utáni kitelepítése jelentheti nemcsak Magyarországról, hanem egész Európából. Szálasi Nyilaskeresztes Pártja mellett ezt követelte Imrédy Béla 1940-ben alakult Magyar Megújulás Pártja is. „Akarjuk — olvasható a párt programjában — társadalmunk békéjét, amelyet csak az ősi népi összetételhez és az évezredes keresztény erkölcsökhöz való visszatérés hozhat meg. Ezért akarjuk a zsidóság kivándorlásának és a zsidó vagyonok felügyeletének és felszámolásának a hazai termelés és a nemzeti tőkeállomány csorbítatlan fenntartását biztosító és a visszaéléseket kizáró megszervezését, a zsidókérdés megoldásában az európai összmegoldásba való bekapcsolódást. Addig is a zsidóságnak a magyar kulturális, szellemi és művészeti életből azonnali teljes kiküszöbölését, a zsidóbirtoknak, a földbirtoknak a földbirtokpolitika céljaira való átvételét, a gazdasági életben pedig oly intézkedések megtételét, melyek a vezetést és a rendelkezési jogot haladéktalanul hozzáértő és szellemükben is magyar rétegeke kezébe adják, hogy ily módon előkészíttessék Magyarországnak a zsidó lakosságtól és a zsidó szellemtől teljes mentesítése.”30 Hitlerrel folytatott 1940. november 20-ai megbeszélésén a zsidók kitelepítését Teleki is szóba hozta, s a későbbiekben Kállay Miklós is többször utalt rá.31 A háború előtti és alatti súlyos diszkriminációk ellenére a zsidónak minősített személyek helyzete Magyarországon jobb volt, mint a környező országokban élőké. Szlovákiában, Romániában és Horvátországban ugyanezekben az években véres pogromok tizedelték soraikat, s 1942-től megindult deportálásuk is. A németek által megszállt lengyel, majd orosz területeken pedig már 1939-ben megkezdődött a zsidók gettóba tömörítése és legyilkolása.32 Ezzel szemben Magyarországon a zsidók túlnyomó többségének életét 1944-ig nem fenyegette veszély. Az 1941-es kőrösmezei deportálásoktól és az 1942-es újvidéki atrocitásoktól eltekintve, amelyek mintegy 20 ezer zsidó életét követelték, 29 Valamennyi törvényt és rendeletet közli: Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938- 1945. i. m. Vö. Karsai László: A magyarországi zsidótörvények és rendeletek. Századok, 2004/6. 1285-1304. 30 Magyar politikai pártprogramok, i. m. 475. és 512. 31 Nathaniel Katzburg: i. m. 196-198. 32 Karády Viktor: Zsidóság Európában a modern korban. Társadalomtörténeti vázlat. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000. 396—416. 377-416.
