Századok – 2014
A MAGYARORSZÁGI HOLOKAUSZT HETVEN ÉV TÁVLALÁBÓL - Romsics Ignác: A numerus clusustól a holokausztig VI/1343
1350 ROMSICS IGNÁC nem faji, származási alapra helyezkedett, s a 20%-os kvótát az üzleti életben 12%-ra, az értelmiségi pályákon 6%-ra, az állami alkalmazottak körében pedig 0%-ra csökkentette. Zsidónak az minősült, akinek szülei vagy azok egyike, illetve nagyszülei vagy azok közül ketten izraelita vallásúak voltak. 1942 végéig ez a törvény mintegy 220 ezer magyar állampolgárt fosztott meg addigi kenyérkereső munkájától. A közvetve érintettek száma, akiktől az általános hangulathoz alkalmazkodva barátaik elfordultak, s akiket környezetük megbélyegzett, azonban ennél jóval magasabb volt. A zsidó származású magyar állampolgárok túlnyomó többségének kiközösítése a magyar társadalomból ezzel kegyetlen valósággá vált. A törvény indoklása, mely a Bethlenhez hasonlóan konzervatív, de tőle eltérően markánsan antiliberális és antiszemita Teleki Pál nevéhez fűződik, ezt — a külső tényezők mellett — mindenekelőtt a zsidóság nagyon erős „faji” tulajdonságaival magyarázta. Vagyis azzal, hogy a zsidóság olyan „faji, élettani, lelki, szellemi és érzelmi egység”, amelyet a „szélsőségekre való hajlamosság” és az jellemez, hogy képtelenek beolvadni az őket befogadó népekbe.27 A törvény elfogadását mindkét házban heves vita előzte meg, amelynek során a keresztény egyházfők — kisebb módosításokat kérve — lényegében ismét az előterjesztést támogatták. Bethlen és néhány képviselőtársa viszont ezúttal is tiltakozott. A törvény — figyelmeztették Horthyt — „Sebeket üt, de gyógyításról nem gondoskodik. [...] a zsidóság kezéből a kenyeret kiütni súlyos veszélyek felidézése nélkül nem lehet.” Horthy azonban, bár különböző bizalmas nyilatkozatai szerint maga is fenntartásokkal fogadta a „túl gyors” és túl „radikális” eljárást, nem élt halasztó hatályú vétójogával, hanem aláírta a két ház által elfogadott kormányjavaslatot.28 Ha az 1930-as évek végéig egyesekben még élhetett is a remény, hogy a nemzeti liberális magyar állameszme lényege a megváltozott körülmények között is fenntartható, a második zsidótörvény elfogadása után többé senki sem áltathatta magát ezzel az illúzióval. A zsidó származású magyar állampolgárok túlnyomó többségének kiközösítése a magyar társadalomból szemben állt mindazzal, amelyre a dualizmus korának állam- és nemzetépítő politikája épült, s amelyet — több, kevesebb sikerrel — az 1920-as években Bethlen István restaurálni próbált. A keresztény középosztály tagjai jobb állásokra és magasabb társadalmi státusra vágytak, s ezért a szélsőjobboldali pártokkal és a kormánypárt jobbszárnyával karöltve mintegy kikövetelték ezt a német példát követő, durván diszkriminatív, s a társadalmat immár végérvényesen zsidókra és nem zsidókra szakító döntést. A II. világháború alatt tovább súlyosbodott a zsidóság helyzete. 1941-ben a törvényhozás újabb zsidóellenes intézkedést fogadott el. Az 1941. évi XV te. a nürnbergi törvényekhez hasonlóan megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést és az azon kívüli nemi kapcsolatot is. Az 1942. évi XV te. — az úgynevezett negyedik zsidótörvény — értelmében a zsidónak minősülő személyek 27 Magyarországi zsidótörvények és rendeletek 1938-1945. Összeállította: Vértes Róbert. PolgART, Bp., 2002. 33-34. 28 Horthy Miklós titkos iratai. Szerk. Szinai Miklós, Szűcs László. 4. kiadás, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1972. 205-210. Vö. Nathaniel Katzburg: i. m. 103-124.
