Századok – 2014

KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117

128 VARGA ZSUZSANNA András a következőképpen jellemezte a kialakult helyzetet: „Elhanyagoltuk az egyénileg gazdálkodó parasztok támogatását, jóllehet az ő kezükben van jelen­leg is a szántóterület több mint 60%-a.” Beismerte, hogy a begyűjtés következ­ményeként „nemcsak a nagygazdák, hanem a dolgozó parasztok közül is sok tízezer ajánlotta fel földjét, és ment el dolgozni a városba, ami a tartalékföldek ugrásszerű megnövekedését eredményezte.” Végül az állami és a pártpolitikai felelősségről megjegyezte: „A Földművelésügyi Minisztérium az egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok termelésének támogatására nagyon kevés érdemle­ges intézkedést tett, a Központi Vezetőség Mezőgazdasági Osztálya pedig elmu­lasztotta feltárni [...] azt a súlyos helyzetet, amibe az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok termelése került.”60 Nagy Imre sikerének tekinthető, hogy a Központi Vezetőség 1953. decem­ber 19-i ülésén elfogadott program a Minisztertanács és a Központi Vezetőség közös határozataként jelent meg 1953. december 23-án.61A bevezető rész szo­katlan nyíltsággal megállapította: „Aránytalanul kevés eszközt fordítottunk a mezőgazdaság fejlesztésére s emellett számos helytelen intézkedés zavarta a nyugodt, biztonságos, jövedelmező termelést.” A kibontakozás érdekében rögzí­tette. „[...] a Minisztertanács a program végrehajtása érdekében a következő 3 év alatt mintegy 12-13 milliárd forintot fordít a mezőgazdaság fejlesztésére.”62 A minisztertanácsi határozat 11 fejezetben, logikus, jól tagolt szerkezet­ben összegezte a szakbizottságok javaslatait. Az I. rész a mezőgazdasági terme­lésen belüli aránytalanságok felszámolásával foglalkozott, s ezzel kapcsolatban megfogalmazta: „Szakítani kell a helyi adottságokat figyelembe nem vevő ter­vező és irányító munkával. Az ország egyes körzeteiben, elsősorban azoknak a növényeknek és állatfajoknak a termelését, illetve tenyésztését kell elősegíteni, amelyek a vidék adottságainak megfelelnek.”63 Ez után már nem meglepő, hogy a 15 oldalnyi szövegben csak elvétve találunk utalást a szovjet módszerekre, a szovjet mezőgazdaság korábban megszokott, kötelező dicsőítése pedig teljesen hiányzik a határozatból. Szakmaiság, gazdasági racionalitás és a lakossági igények kielégítésére tö­rekvés hatja át az egymást követő fejezeteket. Az alábbi nagy témák kerültek be a kibontakozási programba: A talaj termőerejének fokozása, talajvédelem. A gabo­nafélék termelésének fejlesztése. A takarmánytermelés. Az ipari és olajos növé­nyek termelésének fokozása az élelmiszer- és könnyűipar nyersanyagalapjának nö­velése érdekében. A burgonya- és zöldségtermelés. A gyümölcs- és szőlőtermelés. Az állattenyésztés fejlesztése, a lakosság jobb hús- és zsírellátása. A mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozása és a gépállomások munkájának megjavítása. Érdekes módon a határozat két olyan fejezettel zárult, amely a végrehaj­tás szervezeti feltételeivel foglalkozott.64 Érdemes innen is idézni néhány fon­60 Uo. 61 1.080/1953. sz. MT. h. a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről. TRHGY, 1953. 222-236. 62 Uo. 222. 63 Uo. 222. 64 X. fejezet: A mezőgazdasági szervek irányításának megjavításáról; a mezőgazdasági szakem­berek bevonásáról a termelés közvetlen irányításába; a szakoktatás és a tudományos munka megja­vításáról. (Uo. 233-235.), XI. fejezet: A falusi pártpolitikai munka feladatairól. (Uo. 235-236.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom