Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Varga Zsuzsanna: Kiútkeresés az agrárszektor válságából az "új szakasz" (1953-1954) idején I/117
tos bekezdést: „A mezőgazdaság állami irányításában nagyfokú központosítás van, ami a helyi tanácsok hatáskörét az utasítások továbbítására és végrehajtásának ellenőrzésére szűkítette le és egyben gúzsbakötötte a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások kezdeményezését is. A központosítás túlhajtása következtében a megyei, járási és a községi tanácsok a mezőgazdaság helyi problémáit képtelenek helyesen megoldani [...] Mindez a mezőgazdasági szervekre — a földművelésügyi minisztérium, a megyei és járási tanácsok mezőgazdasági osztályainak —• mértéktelen felduzzasztására és az operatív vezetés helyett bürokratikus utasítások tömkelegére vezetett.”65 Nem volt enyhébb az MDP falusi szerveivel kapcsolatos kritika sem: „A falusi pártfunkcionáriusok többsége nem rendelkezik az alapvető mezőgazdasági szakismeretekkel; ezért nem képesek megfelelő befolyást gyakorolni a termelésre, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások, s a parasztgazdaságok magasabb terméshozamának növelésére. Ennek következtében a falusi pártmunka nem irányul eléggé a mezőgazdasági termelés fokozására, a terméshozamok növelésére.”66 Végezetül a Központi Vezetőség kötelezte a megyei pártbizottságokat, hogy a falun dolgozó funkcionáriusok egy vagy két éven belül mezőgazdasági szakképzettséget szerezzenek, s ezt vizsgával is igazolják. Ha ezt a programot összevetjük a Szovjetunióban a mezőgazdaság fejlesztésére 1953 őszén hozott intézkedésekkel, akkor szembetűnik egy fontos eltérés. A szovjet intézkedések is értelemszerűen a termelés növelésére irányultak, de nem léptek túl azoknak a tűzoltó jellegű intézkedéseknek a körén, amiket a Nagy Imre kormány működés első két hónapja alatt meghozott. Pl. az adó, és begyűjtési terhek csökkentése, felhalmozódott adósságok elengedése, felvásárlási árak bizonyos emelése. Ezzel szemben az 1953. decemberében elfogadott mezőgazdaság-fejlesztési program egyrészt szakított a szovjet példa mechanikus másolásával, már ami a termelési módszereket illette, másrészt pedig a tervgazdasági rendszerbe illesztett mezőgazdaság strukturális problémáit is igyekezett kezelni. Bármennyire részletesen is taglalta a közös KV és MT határozat az egyes minisztériumok, főhatóságok feladatait, sajnos hamar kiderült, hogy a legtöbb intézmény nem sietett a végrehajtással.67 Jól mutatta ezt az 1954. április 28-i PB ülés, ahol a mezőgazdaság-fejlesztési határozat végrehajtását tárgyalták.68 Sem az illetékes ipari üzemek, sem az irányító szervek nem biztosították a fejlesztéshez szükséges feltételeket. Az új szakasszal szembeni ellenállás fő gócpontjainak a Kohó- és Gépipari Minisztérium, az Országos Tervhivatal, a Nehézipari Minisztérium, és a pártközpont Terv- és Pénzügyi Osztálya számítottak. Hozzá kell azonban tenni, hogy a Földművelésügyi Minisztérium apparátusa sem igazán igyekezett, hogy elősegítse az új szakasz megvalósulását. KIÚTKERESÉS AZ AGRÁRSZEKTOR VÁLSÁGÁBÓL ... (1953) 129 65 Uo. 234. 66 Uo. 235. 67 Ez a probléma kezdettől kísérő jelensége volt a kormányprogram megvalósításának. Vásárhelyi Miklós: Az első meghiúsított reformkísérlet (Az 1953-as kormányprogram) Medvetánc, 8 (1988: 2-3. sz.) 149-205. 68 MNL OL M KS-276. f. 53. cs. 172. ő.e. Jegyzőkönyv az MDP Politikai Bizottság 1954. április 28-i üléséről. 1. Az FM és a KV Mezőgazdasági Osztálya közös jelentése a mezőgazdasági termelés
