Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
1279 kok), az ügyészek (1776-tól fő- és alügyészek), valamint töredékesen a számvevők24 és 1790-től a levéltárnokok nevét tartalmazza, feltehetően a tisztújítások adatai alapján (de pontos forrásmegjelöléssel nem szolgálva). A fenti három kötettel szemben Ung esetében tehát pusztán egy névsorunk van a vármegye 18. századi hivatalviselőiről.25 HIVATALI KARRIEREK A 18. SZÁZADI VÁRMEGYÉKBEN Összevethető adatok, párhuzamba állítható vizsgálatok Egyértelmű, hogy a somogyi vizsgálat azon eleme, hogy ott nemcsak a 18. századi hivatalokat ténylegesen betöltőket vizsgáltam meg, hanem a tisztújítások minden jelöltjét is, jóval szélesebb körű adatfelvételt valósított meg, mint a — persze eltérő célú — archontológiai vizsgálatok.26 Azokból egy hivatalviselőnek az éppen betöltött állásában való megerősítése sem olvasható mindig ki. (Hiszen csak azt tudjuk, hogy betöltötte-e továbbra is az adott hivatalt, vagy nem, az már nem derül ki, hogy az utóbbi esetben egyáltalán jelölték-e rá a tisztújításkor.) Ennél fogva bizonyos somogyi eredmények zalai, békési, hevesi és ungi kontrollvizsgálatára nem kerülhet sor. Ugyanakkor a Heves és Békés megyei kötetben elérhető prozopográfiai adatok nagy segítséget adnak az eredmények értelmezéséhez. Hogy milyen eredményeket lehet egyáltalán megcélozni, azt a somogyi következtetések rendjében tekinthetjük át: (1) a tisztújításokon történt megerősítések és elmozdítások aránya a négy archontológia alapján nem vizsgálható; perceptor cassae domesticae). Mivel mind ezt megelőzően, mind ezután az a Szentgyörgyi János volt a vármegye egyetlen perceptora (1761 előtt), illetve perceptora (1766-tól), aki a közbeeső időszakban a hadipénztári adószedő volt, egyértelmű, hogy ez volt a fontosabb a két tisztségből, ennek betöltője a rangban előbbre való megyei tisztviselő. Ezért Hotta György házipénztári perceptort nem veszem tekintetbe a generalis perceptorok számba vételekor. 24 1754-1766, 1770-1781, 1782-1784, 1785-1786, 1790-1792, 1793-1797, 1798-1804. 25 Itt jegyezném meg, hogy Farkas Gábor publikálta ugyan Fejér megye történeti archontológiáját három közleményben 2000-ben és 2001-ben, de sajnálatos módon — bár rövid életrajzot is ad a főispánokról, alispánokról és az országgyűlési követekről, illetve a 18. századi jegyzők, táblabírák és az esküdtek névsora is megvan — ez az adatközlés távol van attól, hogy a hivatali karriereket tekintve olyan vizsgálatokat lehessen a Fejér megyei anyagon végezni, mint az előbb említett vármegyék esetében. (Farkas Gábor. A nemesi Fejér vármegye alispánjai, 1692-1848: archontológiai összeállítás. Turul 73. (2000) 118-124.; Uő: Fejér vármegyei történeti archontológia. Álba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve 29. (2000) 137-157.; Uő: Fejér vármegyei történeti archontológia II. Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve 30. (2001) 77-99. Odor Imre baranyai archontológiája viszont alkalmas lett volna arra, hogy a jelen vizsgálatba ezt a megyét is bevonjuk, de erről a forrásközlésről sajnálatos módon csak ezen tanulmány szövegének véglegesítésekor szereztem tudomást. (Odor Politikai elit i. m. 110-114.) Ez azt is jelenti, hogy konklúzióinkat később a baranyai adatok elemzésével is lehet majd tesztelni: meg lehet erősíteni vagy kritika alá lehet vonni. Lásd továbbá Kántor Klára egyelőre befejezetlen sorozatát: Kántor Klára: Esztergom vármegye tisztviselőinek névsora. In: Uő: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 1. kötet: 1638-1702. Esztergom 1999. 29-31.; Kántor Klára: Esztergom vármegye tisztviselőinek névsora. In: Uő: Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 2. kötet: 1710-1723. Esztergom 2003. 18-19. Végül jó eséllyel vannak még archontológiai adatközlések, amelyek nem kerültek a kezembe. 26 Csak Héjjá Julianna Erika prozopográfiai adattárában van néha utalás az egyes életrajzok részeként tisztújítási jelölésekre.
