Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
1278 szedők (1790-től fő- és aladószedők)17 után következnek a szolgabírák (1748-től a békési és a csabai járásért felelős főszolgabírák) és az alszolgabírók (a két említett járásba csak 1790-től beosztva). Az összeállításban megtalálhatjuk az országgyűlési követek és a táblabírák névsorát is.18 A békési kötetre hasonlít egy kollektív vállalkozás, a Heves Megyei Levéltár által 2011-ben kiadott, Bán Péter szerkesztette archontológia, amely egy rövid (de nem a tárgyalt időszakra vonatkozó, hanem a középkori és kora újkori előzményeket tárgyaló) igazgatástörténeti bevezető után az 1681/1687-től 2000-ig terjedő időszakot fedi le, a terjedelem fele részében azonban tisztviselői életpályavázlatokat közöl.19 A 18. századi névsorokban szerepelnek az országgyűlési követek, a főispánok (illetve kerületi főispánok és adminisztrátorok), alispánok és másodalispánok, a (főijegyzők és aljegyzők (1773-től első és másodaljegyzők), a (fő)adószedők-pénztárnokok,20 a (fő)ügyészek és 1761-től alügyészek, a tiszai járás szolgabírái, illetve 1750-től fő- és alszolgabírái, a gyöngyösi és tárnái járás szolgabírái, illetve 1761-től fő- és alszolgabírái, a mátrai járás szolgabírái, illetve 1776-tól fő- és 1761-től alszolgabírái (1775-től a tiszai és a gyöngyösi járásban másodalszolgabíró is működött).21 A prozopográfiai adattárban nemcsak a vezető tisztviselők adatai kerültek feldolgozásra, hanem — ha nem is teljes körű a feltárás — széles merítés érvényesült: a 18. századot illetően lényegében a kerületi és vármegyei főispánok, adminisztrátorok, alispánok, főjegyzők, főszolgabírák hivatali pályafutását és életét tárgyaló összegzések olvashatók. 2000-ben adták ki Gálocsy Zoltánnak Ung vármegye archontológiáját a kezdetektől 1867-ig tartalmazó, eredetileg 1908-1909-ben megjelent cikksorozatának anyagát.22 Az archontológia a főispánokra nézve életrajzi vázlattal is szolgál. A 18. századot illetően az archontológia még az alispánok és alispánhelyettesek, másodalispánok, fő- és aljegyzők, fő- és alszolgabírák, illetve a helyettes és esetenként a tiszteletbeli szolgabírák, a táblabírák, esküdtek és a „pénztárnokok” (házi és hadi pénztárnokok23, fő-, al- és járási pénztárnoSZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN 17 Az 1720-as években három helyettes adószedő is szerepel. 18 Ezeken túl az archontológia 18. századi része tartalmazza a különböző esküdtek és commissariusok, illetve kancellisták, napszámos írnokok, gyakornokok, a diétái követek mellé rendelt írnokok nevét is. Héjjá Julianna Erika közli még a főorvosok és seborvosok (1771-től, illetve 1782-től két járási seborvos), bábák és mérnökök, selyem- és lótenyésztési felügyelők, járási csendbiztosok, különféle börtönőrök, őrmesterek és őrmesterhelyettesek, ajtónállók és katonák, persecutorok és egyéb hajdúk valamint további segédszemélyzet adatait. 19 Heves megye történeti archontológiája (1681-)1687-2000. Szerk. Bán Péter. Eger 2011. 20 1761 és 1766 között volt külön hadi- és külön házipénztári perceptor, 1790-től viceperceptor is. Egyébiránt Heves és Külső-Szolnok vármegyében az 1824-től vezetett magyar nyelvű közgyűlési jegyzőkönyvekben 1841-től váltotta a generalis perceptor megfelelőjeként a „főpénztámok” a „főadószedő”-t. 21 Ezen túlmenően az archontológiai összeállítás tartalmazza az esküdtek, hadbiztosok, levéltárnokok, számvevők, járási adószedők, orvosok, seborvosok, bábák, mérnökök, felügyelők és különféle biztosok és inspektorok hivatalviselési adatait is. 22 Gálocsy Zoltán: Ung vármegye főispánjai és tisztviselői a legrégibb kortól 1867-ig. Szerk. Csatáry György. Bp. - Beregszász 2000. 23 Heves és Külső-Szolnok vármegye hivataltörténetében is van példa a perceptor tisztségének időleges kettéválasztására hadipénztári és házipénztári adószedőre (perceptor cassae bellicae,
