Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
század első két évtizedében még találkozunk egy szolgabíróval és két alszolgabíróval, akik nem konkrét járásban viselték tisztüket, de a járási főszolgabírók megbízatása általában már a 18. század előtt kezdetét vette (tapolcai járás, szántói járás, kapornaki járás, egerszegi járás, muraközi járás, illetve 1777-től: lövői járás.)12 A főszolgabírák munkáját alszolgabírák segítették a szántói, kapornaki, muraközi járásban már a 17. század végétől, az egerszegi járásban 1707-től, a tapolcai járásban 1709-től, a lövőiben 1777-től.13 Az 1717 után szereplő két ügyészt 1747-től váltotta a főügyész és az első alügyész párosa, hozzájuk járult még 1796-tól a másodalügyész.14 Az archontológia közlése mellett a Zala Megyei Levéltár munkatársai által összeállított kötet komoly tanulmányokban tárja fel a megye igazgatását a középkortól napjainkig. Turbuly Éva tanulmánya foglalkozik a 18. századnak az 1750-ig terjedő periódusával, Kapiller Imre tárgyalja az 1790-ig tartó négy évtizedet, a század végét pedig Molnár Andrásnak a döntően a 19. század első felével foglalkozó tanulmánya fedi le. A kötetet záró névtárban a tisztviselők megyei hivatalviselési adatai kerülnek egymás mellé. Mivel a zalai archontológia közel felét közigazgatás-történeti tanulmányok alkotják, illetve tekintve, hogy ebben a kötetben nem találhatunk életrajzi adattárat, a Zala megyei tisztviselőkkel foglalkozó kötet összességében elsősorban igazgatástörténeti jellegű. A kollektív zalai vállalkozással szemben egyszemélyes munka Békés vármegye 2009-ben megjelent archontológiája az 1715-től 1848-ig terjedő időszakról.15 Héjjá Julianna Erika nemcsak egyedül vállalkozott a hivatali névsorok összeállítására, de kötete bevezetésében ezen túlmenően kismonográfiái terjedelmű prozopográfiai elemzést is ad. Könyve a magyarországi archontológiai és prozopográfiai kutatások áttekintése, majd saját prozopográfiai vizsgálata eredményeinek összegzése után előbb alapos hivataltörténeti áttekintéssel szolgál különös tekintettel Békés vármegye viszonyaira, majd a tisztviselők (valamint a szegődményesek és a szolgaszemélyzet) névsorát adja, és ezt követi a kötet nagyobbik részét kitevő gazdag prozopográfiai adattár a névsorokban szereplő összes személy adataival. Ez utóbbi a levéltári források mellett igen komoly családtörténeti, helytörténeti és egyéb szakirodalmat dolgoz fel. Az archontológiában természetesen szerepelnek a főispánok, valamint az alispánok: az első és 1717-től a másod- (substitutus) és a 18. században két esetben a helyettes (surrogatus) alispánok. A 18. századot tekintve a jegyzők (1761-től főjegyzők) mellett 1716 és 1718, 1724 és 1748 között helyettes és 1732-ben, majd 1761-től aljegyzőket találunk.16 Az ügyészek (1795-től fő- és alügyészek), adóHIVATALI KARRIEREK A 18. SZÁZADI VÁRMEGYÉKBEN 1277 12 A szentgróti járásban csak a 16-17. században volt néhány főszolgabíró. 13 A 17. században voltak külön somogyi alszolgabírók is, amikor Somogy megye igazgatása egyesítve volt Zaláéval. 14 Az itt felsoroltakon kívül a kötet még több hivatal 18. századi viselőjének nevét és szolgálati idejét tartalmazza: levéltárnokok, aladószedők, esküdtek, illetve végül a megyei főorvosok és főmérnökök. 15 Héjjá Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája és prozopográfiája, 1715-1848. Gyula 2009. 16 1790-1792-ben egy másodaljegyző is szerepel, majd 1797-től ez a hivatal a levéltárnokával került összevonásra.
