Századok – 2014
MŰHELY - Szijártó M. István: Hivatali karrierek a 18. századi vármegyékben V/1273
1276 SZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN belépési kapukat.8 (Lásd a 2. táblázatot.) (5) A magasabb presztízsű bene possessionatus családok sarjai viszont csak a főszolgabírói pozíciónál kezdték meg a hivatalviselést, miközben ez a hivatal már elérhetetlen volt a szerényebb körülmények közül érkezők többsége számára. Ugyanakkor arra is világos példákat láthattunk, hogy ezt a gátat egy kisebbség, feltételezhetően a valódi tehetség át tudta törni. (6) A még az előző körbe tartozóknál is előkelőbbek pedig egyáltalán nem törekedtek a megyei hivatalviselésre, legfeljebb az első alispáni pozícióért álltak sorompóba. Ezen családokból többen jutottak be viszont országos hivatalokba, miként itt végződtek a legfényesebb megyei karrierek is. Az összes 18. századi Somogy megyei első alispán 30 százaléka került később országos hivatalba.9 (7) Végül bizonyos mozzanatokban tetten érhetők a professzionalizáció jelei: a főjegyzők és főszolgabírák közel vagy nagyjából 40 százaléka volt megelőzőleg aljegyző vagy alszolgabíró. Vagyis a szaktudás, ha nem is domináns, de szignifikáns jellemzője lehetett a hivatali érvényesülésnek a 18. századi vármegyében. A somogyi eredményeket hipotézisként kezelve a következő lépcsőben a Zala, Heves, Ung és Békés vármegye 18. századi hivataltörténetére elérhető archontológiai adatok kerülnek elemzésre, hogy kiderüljön: mely vizsgálatok végezhetők el az említett megyék esetében, és a somogyi eredmények mennyire általánosíthatók. Végül lehetőség nyílik arra, hogy immár szélesebb bázison kíséreljünk meg egy bizonyos összegző értékelést.10 Archontológiai adatgyűjtések a 18. századi vármegyékről 2000-ben jelent meg Zala megye archontológiája, amely 1138-tól 2000-ig tartalmazza a megye tisztviselőinek nevét és hivatalviselésük idejét.11 A 18. századi rész 1750-ig Turbuly Éva, majd innen Kapiller Imre munkája. A névsorokban megtalálhatjuk az országgyűlési követeket, a főispánokat, a főispán-helyetteseket (kormányzókat vagy adminisztrátorokat), az alispánokat (1735-ig), illetve első (1735-től) és másodalispánokat (1747-től) valamint a helyettesítő alispánokat (vicegerens, a 18. század elején már csak négy alkalommal, valamennyit ismeretlen hosszúságú időre). Ezután következnek az archontológiában a jegyzők (1747-ig), illetve a főjegyzők (1747-től) és az első (1747-től) valamint másodaljegyzők (1773-tól), az adószedők (1747-ig) és főadószedők (1747-től), a számvevők pedig 1773-tól. 1797-től segédszámvevő is szerepel a listákon. A 18. 8 Nem szabad arról megfeledkeznünk, hogy a vizsgálat a még alacsonyabb hivatali pozíciókra nem terjedt ki: az esküdtek és a hadbiztosok köréből nyilvánvalóan sokan léptek elő alszolgabírónak, alügyésznek, alszámvevőnek - vagyis sok esetben ezek helyett minden bizonnyal az előbb említett hivatalok szolgáltak valódi belépési pontként, de ezt nem vizsgáltam. Ennek a hibának a mérésére a négy megyei archontológia alábbi vizsgálata során majd kísérletet teszek. 9 Az eredeti vizsgálatban a három országos hivatalra jutott első alispánt ahhoz a hathoz viszonyítottam, akinek valamit tudtam későbbi sorsáról, így az arány magasabb volt. De helyesebb az alispánok teljes számához viszonyítani, így itt ezt teszem. 10 A későbbiekben forrásmegjelölés nélkül idézett zalai, ungi, békési és hevesi adatok ezen (alább bemutatott) adattárakból származnak. 11 Zala megye archontológiája 1138-2000. Szerk. Molnár András. Zalaegerszeg 2000.
