Századok – 2014
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Zoltán Péter: A töröksegély kérdése az 1603. évi regensburgi birodalmi gyűlésen V/1187
1196 BAGI ZOLTÁN PÉTER lenkedett: seregével meghódította Babocsát, majd a belső-ausztriai tartományok szempontjából kulcsfontosságú Kanizsa vára alá vonult. A vár ostroma közben a budai beglerbég újra a tárgyalások felvételét ajánlotta. A császár, aki — az előterjesztés szerint — mindig a béke megteremtésére és megtartására törekedett, 1600 szeptemberében elküldte megbízottjait Esztergomba. A tárgyalások ez alkalommal meg sem kezdődhettek, mert a nagyvezír Mátyás főherceghez írt levelében az üggyel kapcsolatban kifejtette, hogy először Kanizsát el kell foglalnia a szultánnak, csak azután lehet a békéről tárgyalni. Erre azonban a vár török megszállása után nem került sor, hiszen az oszmán hadak a Kanizsa környéki terület hódoltatásába kezdtek, s portyáikkal jelentős pusztítást vittek véghez a Dél-Dunántúlon és Stájerországban.48 Az 1597/98-es propozícióhoz hasonlóan az 1603. évre készült irat összeállítói is kiemelték a birodalmi gyűlés összehívásának okait, hangsúlyozva, hogy a töröktől semmilyen békét sem remélhet a császár, ezért a háborút tovább kell folytatnia. Az előterjesztés — a már megismert koreográfia szerint — második része ezért hangsúlyozta, hogy a Német-római Birodalom rendjeinek segítsége nélkül az uralkodó nem tudja a küzdelmet sikeresen megvívni az Oszmán Birodalommal szemben, hiszen az udvar olyan anyagi helyzetbe került, hogy a küzdelem finanszírozására a császár királyságainak, valamint tartományainak jövedelmei nem elégségesek.49 Az eddig ismert gyakorlatnak megfelelően a császári követség beadványa minden lehetőséget megragadott a töröksegély megszerzése érdekében. A már szintén megszokottnak tekinthető frázisok mellett az udvar a rendek meggyőzésére új érvekkel állt elő. Az irat 1495-től egészen 1566-ig bezárólag röviden felidézte annak a 13 birodalmi gyűlésnek a végzéseit, amelyek a török kérdéssel foglalkoztak. A császári oldal a rendek érzelmi meggyőzésére, illetve büszkeségére alapozta tárgyalási stratégiáját, hiszen ezáltal kívánta bizonyítani, hogy a birodalom immáron több mint száz éve megtesz mindent, hogy a török zsarnokságot távol tartsák a német nemzettől.50 A török veszélye — fogalmaz az irat — „... még eddig nem csökkent, hanem sokkal közelebb jutott, ... sokkal rémisztőbb.”51 Az Oszmán Birodalom mind szárazföldön, mind pedig a tengeren jelentős hadat, illetve flottát tart fenn, amely sem élelemben, sem más hadi szükségletekben nem szenved hiányt. „... A megfelelő védelem hiányában hamarosan megtörténhet, hogy Mavnd straff hernach fast der ganze Sommer und der beste Vorrath ahn Volck, geltt und munition gewendet vnd verzehret werden müssen... ” A császári prepozíció, 1603. ÖStA HHStA MEA RA, Fase. 98. Fol. 528r.-v. Lásd még: 8. lábjegyzet. 48 A császári prepozíció, 1603. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 98. Fol. 529r.-v. Heischmann szerint a prepozíció említést tett az 1601. évi béketárgyalásokról is. Heischmann, E.: Anfänge des stehenden Heeres i. m. 110.; az 1601. évi béketárgyalásokra vö. Papp Sándor - Hadnagy Szabolcs: Békekötési kísérlet a tizenöt éves háború idején, 1601-ben. Aetas 18 (2003) 118-152. 49 A császári prepozíció, 1603. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 98. Föl. 529v.-530v. 50 A császári prepozíció, 1603. ÖStA HHStA MEA RA, Fasc. 98. Föl. 531r.-534v. 51 „ ...noch bißher nitt geringertt, Sondern viel näheter kommen,... viel schrecklicher...” A császári prepozíció, 1603. ÖStA HHStA MEA Fasc. 98. Fol. 534v.
