Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131
1138 FAZEKAS ISTVÁN da, hiszen a kancellároknak két oldalról érkező elvárásoknak kellett eleget tenniük. Nem csak az uralkodó bizalmát kellett birtokolniuk, de sikeres működésük záloga volt, hogy a magyar rendi társdalom vezetőivel is jó kapcsolatot tartsanak fenn. Feladatuk nem csupán az uralkodói döntések Magyarország felé való közvetítésében állt, hanem a magyarországi rendi törekvések közvetítésében, egyfajta kanalizálásában is fontos szerepet töltöttek be. Mint röviden már jelzésre került, a titkárok előtt álló karrierlehetőségek is átalakultak az egyházi elem kiválásával, illetve azzal, hogy a kancellári méltóság egyháziaknak fenntartott tisztség maradt. A titkárok számára hivatalon belül nem volt előrelépési lehetőség, illetve csak úgy volt lehetséges, ha felveszik az egyházi rendet. Ezt a megoldást választotta az előbb már említett Liszthy János, aki előtt, özvegyember lévén, nem állt kánoni akadály. Aki nem követte, vagy nem követhette Liszthy útját, annak intézményen kívül kellett a boldogulás útját keresnie. Számukra lehetőségként az igazságszolgáltatás maradt. Istvánffy Miklós, aki 1568-tól tizenkét éven át szolgált királyi titkárként, és Liszthy János halála (1577) után a következő kancellár kinevezéséig irányította az intézményt is, 1581-ben nádori helytartói kinevezést nyert, amely tisztet több évtizeden át be is töltötte (1608).30 Istvánffy titkártársa, az Illésházy István elleni per révén elhíresült Joó János (t 1609), hasonlóképpen az igazságszolgáltatásban találta meg felemelkedésének útját: 1587-ben személynöki kinevezést kapott.31 A későbbiekben ez lett a titkárok klasszikus karrierlehetősége. A Joóval egy időben vagy később, 1690-ig bezárólag működő kilenc kancelláriai titkár közül négyen lettek személynökké (Lippay János, Orossy György, Orbán István, Maholányi János), hárman titkárként hunytak el (Himmelreich Tiburtius, Ferenczffy Lőrinc, Ruttkay András), csupán ketten követtek más karriermintát. A kiváló humanista és tudós Verancsics Faustus a régi megoldást választotta és egyházi pályára lépett (1598 Csanádi püspök, 1604 sági prépost), de a választott megoldás szemlátomást nem működött a 17. század eleji zűrzavaros, háborúval és polgárháborúval teli években: Verancsics valószínűleg az Illésházy elleni perben vállalt szerepe miatti félelmében végül Itáhába költözött és ott is halt meg.32 A másik eltérő példa Nagymihályi Ferencé, aki 1610-ben leköszönt a kancelláriai titkárságról és visszatért a Magyar Kamara kebelébe, ahol egészen haláláig, 1620-ig tanácsosként (1615-ig egyidejűleg titkárként is) működött.33 Ez azért is volt szokathónapja már jeleztem, hogy nem bírom tovább. Maga még visszatartott attól, hogy szándékomat azonnal végrehajtsam, de csak én tudom, mit szenvedtem én magam és az ügyek is.” H. Balázs Éva-. Felvilágosult abszolutizmus (1765-1790). Magyarország története 1686-1690. Főszerkesztők: Ember Győző - Heckeneast Gusztáv. II. Bp. 1989. 899. 30 Nagy Gábor. „Tu patriae nulla tuis vivet in historiis“. Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz. Századok 142. (2008) 1209-1248. 31 Nagy Gábor: „én nem vagyok sem Isthvánffi, sem mágnás...“ Források a kortörténetíró Joó János életéhez és korához. In: Fons 16. (2009) 471-513. 32 Juhász Kálmán: A Csanádi püspökség története (1552-1608). Makó 1935. 135-152. 33 Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Bp. 2002. 210. - Nagymihályi, úgy tűnik, hogy nem könnyen talált vissza a pozsonyi létbe, erre utalnak kezdeti összetűzései kollégáival: ÖStA AVA HKA HFU r. Nr. 100. Konv. 1611. november, föl. 26-27., r. Nr. 104. Konv. 1613. november, föl. 65-68., r. Nr. 107. Konv. 1615. február, föl.
