Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Fazakas István: A magyar udvari kancellária és hivatalnokai a 16-18. században (Hivatalnoki karrierlehetőségek a kora újkori Magyarországon) V/1131

1134

FAZEKAS ISTVÁN

megvalósult elemei közé tartozik a kancellária reformja, amelyet maga Kollonich Lipót irányított.9 Az Einrichtungswerk elgondolásai visszaköszönnek a megújított kancellária számára kibocsátott részletes instrukcióban.10 Az instrukció értelmében a kancellária testületi hatósággá alakul át, azaz a hivatal döntései ezt követően a kancellár, négy tanácsos és két titkár (referendárius) részvételével tartott ülésen születnek meg. A tanácsosság bevezetésén túl újításnak számított a külön fogalmazói (concipista) és a kiadói (expeditor) tisztség bevezetése. Minden tisztviselő rögzített fizetéssel rendelkezett, amelynek fedezetét a taxabevételek jelentették.11 A hivatali munkát a hivatali helységben kellett végezni, nem pedig a magánlakásokban. A korrupció megelőzését célozta az ágensi intézmény bevezetése, innentől kezdve a kancellária hivatalnokai elméletileg nem érintkezhettek a magánügyfelekkel, azaz kötelesek voltak az ágensek szolgálatait igénybe venni.12 Az intézkedéseknek köszönhetően a Magyar Udvari Kancellária más kancelláriákhoz hasonló intézménnyé vált.

A 18. század során többször változott az intézmény feladatköre, három alkalommal is új instrukciót kapott (1727,1746,1785).13 A legfontosabb változást a helytartótanács megalapítása jelentette (1723), amely sok mindenben tehermentesítette a kancelláriát. Fontos változást jelentett, hogy 1732-ben Acsády Adám veszprémi püspök leköszönésével az utolsó egyházi kancellár is elhagyta a hivatalt, innentől kezdve a legelőkelőbb magyar családok tagjai töltötték be a kancellári méltóságot. Belső szervezeti téren még egy fontos változás történt: 1770-ben sor került az iktatás bevezetésére, amely sokkal áttekinthetőbbé tette a hivatal működését. Ezzel egyidejűleg még két új segédhivatalt szerveztek meg, az iktatóhivatalon kívül külön kiadóhivatal és lajstromozó-hivatal is alakult. Az érdemi ügyintézést a tanácsosok, titkárok és fogalmazók végezték. Az

szervezésére. In: Auxilium históriáé. Tanulmányok a hetvenesztendős Bertényi Iván tiszteletére. Szerk.: Körmendi Tamás, Thoroczkay Gábor. Bp. 2009. 149-153.

9 Kollonich közreműködéséről Somogyi Ferenc ír Batthány II. Ádámhoz intézett levelében, 1689. szeptember 30. Bécs. MNL OL P 1314, Batthány család levéltára, Missiles Nr. 43 832. A kancelláriára gyakorolt befolyását megvilágítja Végh Péter kancelláriai jegyző Ebergényi Lászlóhoz Erdődy László Adám nyitrai püspök alkancellári kinevezése kapcsán írt fejtegetése, 1723. október 23. Bécs. ÖStA HHStA Familienarchiv Csáky, Fase. CII. No. 270. Végh Péter levelei Ebergényi Lászlóhoz, 26. sz.

10 Másolatai: MNL OL A 57, Magyar Kancellária Levéltára, Libri regii, 21. köt. p. 16-24.; ÖStA HHStA UA AA Fasc. 178. föl. 22-35.

11 Minden jel szerint egyes főtisztviselők, pl. titkárok továbbra is alkalmaztak írnokokat, akik nem tartoztak a Kancellária állományába. Domaniczky János titkár 1699-ben írt végrendeletéből tudható, hogy Kardos nevű rokona szolgált mellette írnokként (scriba). ÖStA HHStA Hofarchive Obersthofmarschallamt (a továbbiakban Hofarchive OMaA) Kt. 628. 1702/3 Domaniczky. - A végrendelet nélkül 1739-ben elhunyt Wanyeczy ülés titkár Petrás (Petrasch) János személyében külön írnokot (amanuensis) alkalmazott, sőt Markoviczky Pál személyében egy joghallgató (,jurista et patrióta”) is szolgált mellette. Markoviczky később a kancellárián talált alkalmazást (1741 jegyző, 1770 fogalmazó, 1773 nyugdíjazva). ÖStA HHStA Hofarchive OMaA Kt. 708. Nr. 4806. Wanyeczy.

12 Ezen rendelkezés sikerességének ellentmondani látszik Végh Péter kancelláriai jegyző Ebergényi Lászlóval folytatott, fentebb idézett levelezése (9. jegyzet), amely alapján akár magánágensnek, sollicitátomak is tekinthető lenne a hivatalnok. Az ágensi intézmény története eddig feldolgozatlan. Jóformán semmifajta információval nem rendelkezünk e fontos intézmény működéséről.

13 A Magyar Udvari Kancellária 1711-1765 közötti történetéről vázlatosan: Ember Győző: Magyarország közigazgatása, 1711-1765. Levéltári Közlemények 54. (1983) 1-65. 8-17.