Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
1124 DANE VERONKA csúzáshoz és marasztáshoz. Bár az induló tőkéjük legkevesebb két jobbágy volt, általánosnak azonban a fél porta tekinthető. Tordában a 17. század elején nem volt ennél kevesebbel rendelkező vicecomes,66 ugyanennyivel rendelkezett Kolozsban a román vajdacsaládból származó várcai Vajda István, Finta Márton viszont csupán két jobbággyal. Ismét kivételes esetnek tekintendő Mészáros Péter, aki több ezer tallér felől végrendelkezett, ingatlan vagyonát a 3000 Ft-ban inskribált ompolyicai birtok mellett nem is említve.67 A tisztség kiválóan alkalmas volt a vagyon gyarapítására is; a 30-40 forintnyi fizetés,68 bírságokból rájuk eső és más módon őket illető jövedelem mellett, kegyelmezési jogukkal nem egészen törvényesen élve jobbágyaik számát gyarapíthatták. A kegyelem fejében ugyanis az általában halálos ítélet alól ily módon megszabadított jobbágyul kötötte magát.69 Státusukat a címük is jelzi, 1-2 kivétellel egregiusok, a 17. század második felétől pedig soraikban a generosusok is megjelentek. Mivel az alispánok a végrehajtó „hatalom” voltak a vármegyében, érdemes volt velük jó viszonyt ápolni. Egyelőre csupán egy, korrupcióra vonatkozó egyértelmű forrás került elő: 1635-ben Trauzner István alispán Kemény Jánossal egyeztetett az utóbbi ellen várható végrehajtás kapcsán, pontos „utasításokkal” látva el Keményt ennek megakadályozására.70 A kegyelmezéssel kapcsolatos ügyletek is némiképp kimerítik ezt, és ha nem is jártak mindig anyagi haszonnal, kétségkívül számíthatott a kegyelemben részesített jobbágy urának hálájára. Ha az alispáni tisztség tulajdonképpen a köznemesség soraiból származóknak volt fenntartva, a fő(szolga)bírák esetében azt kell mondanom — csekély, általában zavarosabb időszakbeli kivételtől eltekintve —, kizárólag a tekintélyes, régi, azaz már a Mohács előtti időszakban megyében birtokos családokból származók tölthették be a 17. század közepéig: Kolozs és Torda esetében 95, illetve 90%-ban, az eddigi adatok Doboka, Fehér és Küküllő esetében is erre utalnak. Belső-Szolnokban feltételezhetően a családok nagyobb arányú pusztulása, kicserélődése magyarázza az eltérő összetételt. Csupán néhány kiragadott példa: Kolozsban a már János Zsigmond idejében az udvarban szolgáló Thamásfalviak71 mellett a Suky, a kancellárián is szolgáló Zámbó, a Zutori, Tor-66 A Herczeghek vagyoni állapotára, életkörülményeikre István 1641-es végrendelete vet fényt: „Mivelhogy ennekelőtte özvegységben lévén őkegyelme, Pókában, Thorda vármegyében az maga házánál sok éppületeket csináltatott, holott udvarháza igen rongyos állapattal voltt, úgymint azon udvaron egy új házatt, új istállókat, gabonás házatt, udvara körül való zsendelyes fából rakott kerteket, mellyeket nagy summa pénzzel, költséggel kellett véghez vinni. Viszont az tholdalagi továra is és azon való malomra nem kicsit költsége volt, elennyira, hogy semmiképpen ezeknek éppítésére maga kicsin jószágának jövedelméből elégséges nem volt, hanem másoktól nagy summa pénzt kellettvén kölcsön fel kérni, azzal vitte véghez.” KmProt XXIX. 33v. 67 Dáné V: Mészáros i. m. 45^46. 68 Kolozsban és Tordában 1617-1620-ban 32 Ft volt. KmProt XX. 77r-v.; Okiratok Erdély történetéhez a XVII. század elején. Közli Torma Károly. 2. közi. Történelmi Tár 1885. (a továbbiakban: Okiratok) 257-334., itt: 314., 315. 69 Mészáros Péter legalább kétszer járt így el. RNL Kmlg Kemény család csombordi levéltára (a továbbiakban: Kemény It.) XI/801., 11/169. 70 Kemény It. X/755. Trauzner segítőkészsége azonban nem tartotta vissza Kemény Jánost attól, hogy két esztendő múlva egy hadrévi halastóért pert indítson ellene. Uo. XI/800. 71 A II. János halálát és az azt követő udvari állapotokat testvérének, Dénesnek hírül adó Thamásfalvi László is ebből a családból származott. In: Erdélyország Történetei Tára. Kiadják gróf Kemény József és Nagyajtai Kovács István. I. Kolozsvár, 1837. 96-99.
