Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Dáné Veronka: Az erdélyi vármegyék tisztségviselői kara a fejedelemség korában (1541-1658) V/1111
AZ ERDÉLYI VÁRMEGYÉK TISZTSÉGVISELŐI KARA A 16-17. SZÁZADBAN 1119 származó Benkő Bálinté a szintén szász származású Pulacher vagy Conrad István városi jegyző lánya, Borbála.40 Feltételezhetően szintén kolozsvári volt Szamosközy Mihály dobokai jegyző felesége.41 A tordaiak közül Thordai János deák a megye régi birtokos, de vesztes összesküvésekben való részvételre „predesztinált”42 famíliájából, a farnasi Veressek közül választott feleséget. Sárosi János viszont marosszéki „kollégája”, a későbbi táblai ülnök gálfalvi, szentrontási Ózdi Gergely családjából Zsuzsannát.43 Ennek ellenére nem alapítottak, pontosabban nem vármegyei szinten alapítottak jegyző-dinasztiákat. Eddig egyetlen tisztségátörökítésre sincs példa, egyértelműen jelezve: az ilyen képzettségű jogtudó értelmiség számára a jegyzőség lépcsőfok volt. A jelenséget ugyanakkor az előd által elért társadalmi, vagyoni státus is magyarázza: amennyiben sikerült a központi kormányzatban megkapaszkodnia és némi vagyont szereznie, utódai már udvari, központi kormányzati szolgálatból indultak és/vagy esetlegesen jelentősebb vármegyei, törvényhatósági tisztséget nyertek el. Sárosi János György fia apja halálakor a fejedelem udvari szolgája,44 az Apafi korban Marosszék királybírója,45 Maksai Balázs Ferenc nevű fia Küküllő megye alispánja volt.46 Nem véletlenül használtam a némi vagyon megfogalmazást, ugyanis egyelőre nem, illetve elvétve sikerült hivatali idejük alatti vagyoni helyzetüket rekonstruálni: évi jövedelmük 40-50 Ft-ot tett ki, ezt Kolozs megye emelte — a lemondani készülő jegyző, Varsolczi István hivatalban való megmaradása érdekében —, két év alatt, 1629-31 között több mint a kétszeresére, 100 Ft-ra.47 Mivel csupán néhány portalis conscriptio maradt fenn, birtokállományuk is csupán egyes esetekben ismerhető meg: Hajósi fél portával rendelkezett,48 Polyáni Veres udvarházzal Köbölkúton.49 A nem vármegyéjükben folytatott ügyvédkedés is tisztes jövedelemmel járt, készpénz helyett gyakran az ennek hiányával küszködök kisebb portiókkal, jobbágyokkal fizettek.50 Megbecsültségüket címük is jelzi, ez általában, a belső-szolnokiak kivételével, egregius. Ami a kulturális szerepet, hatást illeti, e tekintetben Somogyi Ambrus, Böjti Veres Gáspár közismert történetírói munkásságára utalnék. 40 Uo. 91. 41 A kolozsvári osztozóbírói intézmény és a kibocsátott osztálylevelek. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Kovács Kiss Gyöngy. Kolozsvár 2012. 360. 42 A család vagyonát először az 1467-es lázadást követően vesztette el, majd a Békés féle lázadásban is részt vettek. L. Jakó Zsigmondi'. A Farnasi Veress család. (Az 1467. évi erdélyi lázadás kutatásához). In: Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kiss András, Kovács Kiss Gyöngy, Pozsony Ferenc. Kolozsvár 1999. 211-231.; Bethlen Farkas: Erdély története III. Báthory István trónra lépésétől Báthory Zsigmond uralkodásáig (1571-1594). Ford. Bodor András. Bő. 2004. 83. 43 Petrichevich Horváth E.: A Petrichevich család i. m. 949. sz. 44 Uo. 45 Trócsányi Zs.: Erdély központi i. m. 360. 46 Petrichevich Horváth E.: A Petrichevich család i. m. 1031. sz. 47 KvmJkv I. 408, 420, 434. Utódai fizetésének összege nem ismert. Belső-Szolnok jegyzőjének szintén 40 Ft volt a fizetése 1650-ben. B-SzvmJkv 139. 48 MNL OL F 49, Gubemium Transylvanicum Levéltára Vegyes conscriptiók Nr. 18. 2. cs. (A továbbiakban: F 49.) 1616-os Kolozs megyei conscriptio 7. 49 DvmJkv 102. 50 A gyakorlatot jelzi, hogy 1673-ban az országgyűlés ezt tiltó határozatot hozott. EOE XV 347.
