Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081
1090 TUSOR PÉTER tő legtovább fenn kívánta tartani az évtized fordulóján kialakult status quo-1. Ez a magatartása pedig mind nyilvánvalóbban kockára tette a még friss emlékű Bruderzwist, Mátyás és Rudolf 1608-tól 1612-ig elhúzódó trónviszálya során amúgy is nem kis mértékben megtépázódott Habsburg és katolikus pozíciókat.42 E tanulmány lehetőségeit, céljait messze meghaladja, hogy II. Mátyás utódlásának hosszú évek során hónapról-hónapra változó bonyolult képlet- és feltételrendszerét akár csak főbb vonalaiban is megismerjük. Az 1615-re már az általános figyelem középpontjában álló probléma-együttes egyik gyújtópontja abban azonosítható, hogy a spanyolok érdemi kompenzáció nélkül nem akartak lemondani trónigényükről, és ekörül különféle alkudozások folytak, illetve hogy már kihűlt ambíciói ellenére vissza-visszatért Miksa római királlyá választásának ideája is a választófejedelmek, pontosabban környezetük körében,43 ami viszont értelmetlenné tette volna Ferdinánd magyar és cseh öröklését.44 A másik gyújtópontot Kiesi taktikázása képezte az időzítéssel kapcsolatban. Róla Rómában már 1615 őszén sejtették, hogy kivárásra kezd játszani.45 Elképzelhető, hogy Kiesi ugyanazt az uralkodóváltási modellt kívánta megvalósítani, ami II. Mátyás trónra lépésével már bevált, és amit 1625-ben III. Ferdinánd (1637-1657) esetében is megfigyelhetünk.46 Elsőként a magyar, utána a cseh korona, végül pedig a császári öröklést biztosító római királyválasztás. Legelőnyösebbnek és legbiztosabbnak egy időben talán a magyar királyválasztás tűnhetett. A török fenyegetés árnyékában Ferdinánd megválasztása esetleg biztosabbra vehető volt, egyúttal az erős protestáns rendiség a választási kapitulációkban vallásgyakorlása terén olyan feltételeket, garanciákat tudott kikötni, amelyek precedensként, mintaként az új uralkodó kezét mind cseh, mind birodalmi viszonylatban megkötötték volna. A változó erőviszonyok függvényében nem lehetett kizárni mindennek az inverzét sem: az erdélyi protestáns magyar államiság léte és a magyar protestáns rendek komoly hadipotenciálja miatt alkalmasint a magyar királyválasztás kimenetele tűnt alkalmilag a legbizonytalanabbnak.47 VI. Mindkét esetben feltétlenül szükség volt egy olyan átlagon felüli képességű, professzionális, megbízható és kellően lekötelezett politikusra, aki szervezői és szónoki képességeivel a megyegyűlések és az országgyűlés fórumain a rendi politizálás lehetőségeivel megfelelően tudott élni, és kellő ellensúlyt képezhetett — az uralkodóválasztás páratlan lehetőségét nyilván maximálisan ki42 Altmann, Kiesi, 42^15; Rainer, Kardinal Melchior Kiesi, 27-29. A Habsburg-utódlás kérdésével a harmincéves háború szinte teljes nemzetközi irodalma foglakozik valamilyen szinten. Miksa bajor fejedelem császárjelöltségének szemszögéből például: Hugo Altmann, Die Reichspolitik Maximilians I. von Bayern 1613-1618 (Briefe und Akten 12), München-Wien 1978, 159-227. 43 Sőt neve az 1618-as magyar királyválasztáson is komolyabban előkerült. 44 ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 159, föl 57rv. 45 A már idézett vonatkozó irodalom mellett számos idevágó adat: ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 159, passim (Lettere del nunzio all’imperatore del 1615 e 1616 in ciffra). 46 Fraknói Vilmos, A magyar királyválasztások története (História Incognita 1/14), Máriabesnyő-Gödöllő 20052, 207-212. 47 Vö. ASV Fondo Borghese, Serie II, vol. 367, föl. 121r.
