Századok – 2014

TANULMÁNYOK - Tusor Péter: Pázmány Péter esztergomi érseki kinevezése (A Habsburg-, a pápai udvar és Magyarország az 1610-es évek derekán) V/1081

PÁZMÁNY PÉTER ESZTERGOMI ÉRSEKI KINEVEZÉSE 1091 használni szándékozó — evangélikus Thurzó György nádorral szemben. Az or­szág területén az oszmánellenes védelmi rendszer kivételével saját fegyveres erővel jószerével nem rendelkező Habsburg államhatalom lehetőségei ekkor még jóval korlátozottabbak voltak, mint mondjuk akár fél évszázaddal később. A nemesség kellő meggyőzése kiváltképpen a befolyását leginkább kinyilvánító királyválasztás esetében finoman szólva is stratégiai posztulátum volt.48 Kiesi éppúgy teljes mértékben tisztában lehetett azokkal a sokrétű politi­kai (és persze konfesszionális) lehetőségekkel, amit az esztergomi érsek szemé­lye jelenthetett — kiváltképpen, ha az ő kreatúrájának számított —, mint az ezeket az előnyöket 1615 novemberében/decemberében emlékiratba foglaló magyar katolikus rendek. Az, hogy az ország prímásának meghatározó szerepe lesz a magyar királyi trón utódlásában, nemcsak őelőtte, hanem a katolikus rendek előtt is nyilvánvaló volt. Sőt, fordítsuk meg az érvelést, ha ők számoltak ezzel a vonatkozással, sokkal inkább feltételezhetjük ezt magáról a Titkos Ta­nács professzionális politikus elnökéről. A status catholicus az esztergomi érsek gyors kinevezését sürgető emlékiratának negyedik pontja pedig kizárólag ezzel a témával foglalkozott: „Ha megtörténne (mit a jóságos Isten legkegyelmesebben elhárítson), hogy az emberi lét gyöngesége következtében Felségtek e törékeny élete végére ér, interregnum következik. Ha Felségtek áldott emlékű osztrák [!] császár elődei nyomdokaiba lép, és arra az elhatározásra jut, hogy még életében és ereje teljé­ben gondoskodik utódjáról Magyarországon, nincs aki ne látná, hogy mennyire a közjó, sőt a nemes Ausztriád Ház érdekében áll, hogy... valakit érsekké nevez­zenek ki, nehogy előjoga bármiféle számottevő kárt szenvedjen. O ugyanis egy­részt elsőként fogalmazza meg véleményét, másrészt a klérust és szinte az összes katolikust könnyen azonos álláspontra tudja hozni. Szentséges Császár, sokféle ebből származó veszélyeket tudnánk elősorolni, ha ekképpen nem gon­doskodunk előre, ám inkább Felségtek bölcs ítéletének mérlegelésére hagyjuk, mintsem hogy hosszas szóval tárjuk fel ezeket.”49 Az idézet meggyőzően igazolja számunkra az utódlás kérdésének és a prí­­mási szék gyors betöltésének a katolikus rendek képviselői előtt is nyilvánvaló összefüggését 1615 novemberében/decemberében. A katolikus rendek azonban — akik tisztában voltak vele, hogy a prímási kinevezés kérdésében a döntés nem az ő kezükben van — taktikus távolságtartással nem vesztek el a szövevé­nyes részletekben, csupán tudatták: ők maguk is érzékelik a probléma súlyát. Kilenc pontos felterjesztésükben ez a legkevésbé általános jellegű érvük a prí­mási szék gyors betöltése mellett. Konkrét személyi javaslatot ebben az emlék­iratban nem tesznek. Megtette ezt helyettük azonban a Titkos Tanács elnöke, aki nyilván azt is szem előtt tartotta, hogy az új prímás ne csak hasznosan, hanem kifejezetten az 48 Kiesi rendszerint mind magyar, mind cseh, mind birodalmi viszonylatban csak a fennforgó nehézségeket szokta volt elősorolni. Hammer Purgstall, Khlesl’s... Leben, III, n. 647 (1616. június 19., V Pálhoz); illetve n. 652 (július 3.: Gutachten Cardinal Khles’s ob da Successionsgeschäft mehr im römischen Reich oder in den Erbländem vomznehmen sei”) és passim. 49 ASV Segr. Stato, Principi, vol. 57, fol. 295r-296v.

Next

/
Oldalképek
Tartalom