Századok – 2014
TANULMÁNYOK - Mitrovits Miklós: Együtt vagy külön utakon a szocializmushoz? I/91
A DESZTALINIZÁCIÓ ELSŐ SZAKASZA KELET-KÖZÉP-EURÓPÁBAN 107 plénuma engedve a társadalmi nyomásnak és a párt reformista irányvonalának első titkárrá választotta Wladyslaw Gomulkát, aki a szocializmushoz vezető sajátos lengyel út első számú képviselője volt. A plénumon elmondott antisztálinista beszéde a sztálinista hatalomgyakorlási módszerek, az erőszakos kollektivizálás és a gyorsított iparosítás kritikáját tartalmazta.49 A beszéd szoros rokonságban állt — bár jóval szókimondóbb formában (ne felejtsük, a XX. kongresszus után vagyunk már!) — Nagy Imre „új szakasz” politikájával és sokaknak reményt adott a valódi változásokra. Gomulka beszéde nem csak Lengyelországban keltett óriási reményeket, hanem katalizátor szerepet játszott a magyar egyetemi ifjúság és az értelmiség körében is. Pontosan azért, mert emlékeztette őket Nagy Imre politikai vonalára. A lengyel és a magyar események bizonyos szempontból együtt haladtak már a XX. kongresszus óta. Az értelmiség mindkét országban sokkal inkább reformista álláspontra helyezkedett, mint Csehszlovákiában, s valódi reformokat követeltek a politika, a gazdaság és a kultúra területén is. A DISZ Petőfi-körös vitái (különösen a közgazdasági és a filozófia) erős rokonságot mutattak az ebben az időben megjelenő lengyelországi cikkekkel, tanulmányokkal, vagy éppen az 1956 elején alakul varsói Görbe Kör vitaklub rendezvényeivel, valamint a lengyel közgazdászok II. konferenciájával.50 Gomulka az októberi plénumon elmondott kemény antisztálinista beszédét a Szabad Nép teljes egészében közölte, aminek következtében a budapesti ifjúság a lengyel változásokhoz hasonlót követelt október 23-án: Nagy Imrét a kormányba. Nagy Imre életútját tekintve nem hasonlított Gomulkához, de az általuk képviselt politika terén sok közös vonással rendelkeztek. Nem elhanyagolható tény, és ennek óriási szerepe lesz a következő napokban, hogy Ochab lemondott a párt vezetéséről, a lengyel sztálinisták nem próbálták meg megakadályozni Gomulka hatalomátvételét, nem hívták segítségül a szovjeteket. Az új lengyel vezető tehát viszonylag nagy társadalmi támogatottsággal került a LEMP élére úgy, hogy potenciális ellenfelei nem nyitottak frontot vele szemben, s végső soron Hruscsov is elfogadta.51 Ezzel szemben Nagy Imre rendkívül nehéz helyzetben kerül a kormány élére, nem csupán a sztálinistákkal (elsősorban Gerő Ernő), hanem az utca radikalizálódott népével is meg kellett volna küzdenie. A magyar felkelés leverése után (november 4.) új, rendkívül bonyolult és szövevényes politikai helyzet állt elő. Minden érintett ország (Magyarország, 49 A demokratizálás útja az egyetlen út. Wladyslaw Gomulka beszéde a LEMP Központi Bizottságának VIII. ülésén. Szabad Nép, 1956. október 23. 3—4. 50 Ez utóbbin (1956. július 7-9.) olyan neves előadók vettek részt, mint Oscar Lange (A közgazdaságtan aktuális problémái Lengyelországban), Edward Lipinski (Gazdasági törvény és a politikai gazdaságtan tárgya), Bronislaw Mine (A szocialista újratermelés teóriájának problémái), Michal Kalecki (A beruházás és a nemzeti jövedelem dinamikájáról a szocialista gazdaságban), illetve Wlodzimierz Brus (Az értéktörvény a szocialista gazdaságra gyakorolt hatásának problémái). Élesen kritizálták a sztálinista közgazdaságtant, elfogadták azt a tézist, hogy a szocializmus építésében nem kizárólag marxista nézetekkel lehet részt venni, ugyanakkor azt is leszögezték, hogy a vita nem szolgálhat arra, hogy valaki a szocializmus ellen lépjen fel. Lásd: Z obrad II Zjazdu Ekonomistów Polskich. Nowe Drogi (1956) 6. sz. 92-101. 51 Hruscsov magatartásáról Gomulka beszámol Csou En-laj kínai miniszterelnöknek 1957. január 11-12-én. Lásd: Csou En-laj kínai miniszterelnök 1957. januári látogatása Varsóban. Közli: Tischler János. Múltunk, XXXIX. (1994) 3. sz. 141-175.
