Századok – 2014
TÖRTÉNETI IRODALOM - Papp István: Varga Zsuzsanna: Az agrárlobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában. Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 296 o. IV/1068
1068 TÖRTÉNETI IRODALOM dominanciájuk, a történet különböző pontjain. A galaxis koncepciója az első vitában leginkább a modernizáció, a másodikban egyértelműen a birodalmi dominanciája mellett foglal állást. Mint a modernizációs paradigma hívei általában, Kalmár is nagyon dinamikus történetet alkot. Olyannyira, hogy arról, ami változatlan, merev és zárt volt és maradt ebben a rendszerben, nagyon keveset beszél. Pedig a végkifejlet, éppen mert elfogadjuk a korporatizálódásról szóló javaslatot, nemigen érthető meg a diktatórikus elemekkel, vagy általában a változtatástól irtózó konzervativizmussal való konfliktusok és konfrontációk nélkül. Meglehet, ezek az elemek legkisebb számban és arányban az elitek csúcsain találhatók; a változatlanság és változtathatatlanság kultúrája, netán civilizációja szegült ellen. Pont ezt szokták a túlélés elhalasztott esélyének tartani. Kalmár Melinda könyve terjedelme ellenére nem enciklopédia; noha ún. pozitív adatok hatalmas tömegét mozgatja, rendje látszólag lineáris és kronologikus, mégsem tankönyv, amely kanonizált tudást foglalna össze. Ez a könyv egy történet, nagyszabású vízió, egy világot meghatározó jelenség megragadásának átfogó kísérlete, amelynek fő intenciója a szovjetrendszer reflexiója a külvilágra, időnként a birodalmi periféria sajátos alkalmazkodásának és reflexióinak fénytörésében. A történet íve, dinamikája, belső arányai és feszültsége mind egységes befogadást feltételez - és remélhetően tudományos vitát vált ki. És bár a szerző több mint két évtizede dolgozott művén, épp a megjelenés, 2014 tavasza egészen sajátos aktualitást kölcsönzött mondandójának. Az orosz galaxis láthatóan új életre kelt, s hajlító erejét katonai-titkosszolgálati erővel a régi módon kombinálgatva próbálja visszaszerezni egykor volt belső birodalmát. A mi térségünk egyelőre még nincs a célkeresztben, de ki tudja... Az ideológiával Kalmár szerint csak laza kapcsolatot tartó eszmék, a szocialista-kommunista utópia vonzereje megkopott. Oroszország eszméje ennek híján, úgy tűnt, pusztán a nyers erő, amihez hiába veti be a nyersanyagot, csak a (relatív) ínség és erőszak birodalmát kínálja. Ám ha tekintetbe vesszük a nemzeti, korporativ és autoriter megoldások iránti látható vonzalmat, s ennek növekedését a 2010-es években immár nem térségünkben, hanem saját hazánk táján, akkor az aktualitás egyenesen félelmetes. Rainer M. János Varga Zsuzsanna AZ AGRÁRLOBBI TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS IDŐSZAKÁBAN Gondolat Kiadó, Budapest, 2013. 296 o. „Úgy tűnik, hogy a magyar reformból nem vált nagy történettudományi téma.”( Rainer M. János: Kádár János, a „reformer” In: Uő: Bevezetés a kádárizmusba 1956-os Intézet - L’Harmattan, Bp. 2011. 187. - kiemelés az eredetiben - PL). Rainer M. Jánostól származik e határozott, szabatos, mégis megengedő kijelentés 2007-ből. Szavait nem tette érvénytelenné az azóta eltelt bő fél évtized, hiszen ha búvópatakként, hivatkozási pontként, megemlítendő fogalomként fel is bukkan a kádári reform, elsősorban nagyobb összefoglalókban, nagy, önálló téma tényleg nem vált belőle. Ezt a képet erősíti a korszakról szóló egyik legfrissebb összeállítás, a kolozsvári Korunk különszáma, amelyben ugyan számos érdekes tanulmányt olvashatunk erről az időszakról, de reform ezek egyikének sem képezte tárgyát. (A Kádár-korszak (és) történetei Korunk 2013. október) Kétségkívül komoly változás ez, hiszen az 1980-as évtized végén még úgy tűnhetett, hogy a reform diskurzusa meghatározó jelentőségre tesz majd szert a magyar történetírásban. Annak okaival, hogy ez végül miért nem így történt, jelen írásomban nem kívánok foglalkozni, csupán még egy párhuzamos jelenségre szeretnék utalni. Nem csak a Kádár-korszakbeli reform, hanem az oly sokáig nagy népszerűségnek örvendő agrártörténet is jelentősen háttérbe szorult az utóbbi évtizedekben, holott korábban — nem kis mértékben az ország paraszti jellegének köszönhetően — nagy népszerűségnek örvendett. Ezzel ellentétben az 1970-es évek végétől, az 1980-as évek elejétől fogva rendkívül örvendetes módon megnőtt az érdeklődés a hazai polgárság és polgárosodás, és ezzel szoros összefüggésben az urbanizáció társadalomtörténete iránt. (Gyáni Gábor: Bevezetés In: Uő: Az urbanizáció társadalomtörténete Korunk - Komp-Press, Kolozsvár, 2012. 5.) Ilyen előzmények után mindéképpen az újdonság erejével hat egy olyan kötet, amely a két előbb említett témát összekapcsolja, vagyis agrártörténeti nézőpontból vállalkozik a kádári reform egy résztémájának a feldolgozására. Azért is fontos vállalkozás ez, mivel mindkét téma nyel
