Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
1012 PAPP ISTVÁN det örökölt. Ám ez is csupán a törpebirtokos kategóriába való bekerülést tette lehetővé. Az édesapa képe az 1941-ben megfogalmazott önéletrajzban kritikusabb, egy sok mindenbe belevágó, ám kellő kitartással nem rendelkező férfi arcéle rajzolódik ki előttünk, aki mellé nem szegődött a szerencse sem: „Apám mindenhez értett, mindent meg akart tanulni, s hozzá is fogott sok mindenhez. ...Elsősorban agrármunkás. Aztán építész. A vasútnál is volt egy darabig - akkor sok cukrot ettünk, mert adta az állam. Első házaséveiben lovazott. (Beállított két lovat s bérelt földet.) Disznókkal is kupeckedett anyámmal együtt. Bőrkészítő, mezőgazda-tanfolyamot végzett. Most gyümölcsfákkal foglalkozik. Tavaly elpermetezte nem régen örökített szőlőjét: mert mind lerohadt. Egy időben méhészettel is bíbelődött,40 azonban a dongók mind eldöglöttek a kezén.”41 Ifjabb Fehér Gyula emlékei eléggé hasonlítanak öccse 1941-ben papírra vetett soraihoz. Édesapjukat földdel nem rendelkező tanyai bérlőként mutatta be, aki egy idegen ember tanyájában lakott és az ő földjét művelte. Nála is feltűnik az apai nagyapa, Fehér Imre alakja, akinek városi házát félig örökölte, félig megvette az apa. Itt viszont már nem tartott lovakat, nádtető javításból és alkalmi munkákból élő nincstelen parasztemberré vált, legalábbis a nagy gazdasági világválság éveiben.42 Az 1977-es memoárból az eddig elmondottakon túl az édesapát más oldalról is megismerhetjük. Ekkor mintha már sokkal megértőbben szemlélte volna őt fia: „Mint említettem, apám olvasó típusú ember volt s tanulni vágyó. Négy elemit járt. Az utolsó kettőt esti tanfolyamon végezte el, részben azért, hogy a kőművesmesteri iparengedélyt megszerezze. Ehhez a hat elemit megkívánták. (A hat elemi elvégzése után még sem sikerült a vágya, valószínűleg az ipartestületi féltékenységen bukhatott el az iparengedély.)” Itt már nem a bukás, hanem a kiemelkedés szándéka válik hangsúlyossá. Talán nem véletlen, hogy 1941-ben még a pályája legelején járó, heves vérű, türelmetlen fiatalember fogalmazványa kevésbé megengedő, mint az öregedő, bukott politikusé. Fehér az addig leírtakat 1977-ben kiegészítette az édesapja Szeghalmi Földmívelő Munkáskörben betöltött jegyzői szerepével, amely úgy vélte tekintélyt adott számára. Ezeken túl, mint a disznóvágások alkalmával jeleskedő böllér és a falusi lakodalmakban vidám hangulatot teremtő vőfély is feltűnik id. Fehér Gyula, akinek emléke tiszteletreméltó szeghalmi parasztemberré nemesedett a végső számvetést végző Lajos fia szemében. Az édesanya, U. Nagy Eszter alakja az előbbiekhez képest sokkal kevésbé kidolgozott és sokkal sötétebb színekkel megrajzolt portré. Az 1941-es önéletrajzban az alábbi rövid összegzést olvashatjuk róla. „Anyámat a munka, vagy ahogy ő mondja, a gond hamar megette. Hallgatag asszony. A sok dolog eltemet40 Sőt mit több id. Fehér Gyulát ott találjuk a Szeghalmi Méhész Egyesület alapító tagjainak sorában. Az 1934. december 2-án létrejött társaság a méhészet iránti érdeklődés felkeltését, a méhesgazdák érdekvédelmét és mézelő fák ültetését tűzte ki célul. Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltár (a továbbiakban MNL BéML) Egyesületi alapszabályok IV B. 424. 14. doboz 41 Curriculum vitae i. m. 448. 42 Fehér Gyula-interjú. Készítette Pór Edit és Hanák Gábor OSZK Történeti Interjúk Tára.
