Századok – 2014
MŰHELY - Papp István: Útkeresés. Fehér Lajos gyermek- és ifjúkora (1917-1939) IV/1005
1970-es évek fordulóján.”13 A Kádár-rendszer és a rendszerváltás történetét a politikatudomány eszközeivel feldolgozó, eredendően angolszász olvasóközönségnek szánt munkájában Tőkés Rudolf „reformpárti agrárszakértőként” beszélt Fehér Lajosról, és többek között vele kapcsolatban is csodálkozásának adott hangot: hogyan tudott egyszerű származása és foglalkozása dacára megfontolt politikai döntéseket hozni.14 Ez utóbbi megjegyzése ténybeli tévedésből ered: a latin-történelem szakos középiskolai tanár Fehért tanítóvá „fokozta le.” Az egyetemi oktatásban használt szintézisek közül Romsics Ignác megjelenése óta is számos alkalommal idézett munkájában szintén a Kádár-korszak reformereinek emblematikus figurájaként beszélt Fehérről. O azt tartotta legfontosabbnak, hogy Fehér Erdei Ferenccel együtt működve korrekciós lépéseivel a magyar mezőgazdaságnak a szovjet kolhozmodelltől való távolodását segítette elő.15 A Gergely Jenő - Izsák Lajos szerzőpáros által írott összefoglalóban részletesen bemutatják az agrárium területén végrehajtott reformlépéseket, de mindezt nem kapcsolták össze Fehér Lajos nevével. Vele kapcsolatban annyit tudhatunk meg, hogy azon három politikus egyike volt, Fock Jenő és Nyers Rezső mellett, akiknek eltávolítását a hazai szélsőbalos vezetők „kicsikarták” Kádár Jánostól.16 A több szerző által készített összefoglalásban, melynek 1956 utáni politikatörténeti fejezetét Szerencsés Károly írta, szintén a reformpárt triász tagjaként tűnik fel Fehér. Ugyancsak az ő politikai hatalomból való eltávolításukhoz, köztük Fehér Lajos nyugdíjazásához kötötte a szerző az 1968-as reformfolyamat lefékezését.17 A pályáját 1990 után kezdő történész generáció tagjai közül Varga Zsuzsanna a Kádár-korszak első harmadának agrárkérdéseiről írott monográfiájában Fehér Lajosról, mint egy csoport vezetőjéről beszélt. Ok 1956-ot követően az Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (MSZMP KB) Mezőgazdasági Osztályán összpontosultak és „revizionistaként” szemben álltak az erőszakos téesz-szervezést képviselő, balos társasággal.18 Frissen napvilágot látott monográfiájában Varga Zsuzsanna időben tovább haladva immár a Kádár-korszak agrárlobbijának kvázi vezetőjeként, a szűkebb vezérkar első számú irányítójaként tekintett Fehérre.19 O. Kovács Józsefnek az 1959-1961-es kollektivizálást társadalomtörténeti szempontból újraértékelő monográfiájában a műfajból adódóan nem jutott kiemelt hely Fehér Lajosnak, de szerepét a korábbi szerzőknél kritikusabban értékelte. A nomenklatúra befolyásos szereplőjeként írt róla, aki miután megszületett a döntés az erőltetett ütemű téeszesí-FEHÉR LAJOS GYERMEK- ÉS IFJÚKORA (1917-1939) 1007 13 Benkő Péter: A népi mozgalom almanachja Bp., Deák, 1996. 124-126. 14 Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom Gazdasági reform, társadalmi átalakulás és politikai hatalomutódlás 1957-1990 Bp., Kossuth, 1998. 111. és 117. 15 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. 2. jav., kiadás Bp., Osiris, 2000. 425. 16 Gergely Jenő - Izsák Lajos: A huszadik század története Bp., Pannonica, 2000. 427. 17 Magyarország története 1918-1990 Szerk.: Pölöskei Ferenc - Gergely Jenő - Izsák Lajos Bp., é.n., Korona 260. 18 Varga Zsuzsanna: Politika, paraszti érdekérvényesítés és szövetkezetek Magyarországon 1956-1967 Bp., Napvilág, 2001. 45. 19 Varga Zsuzsanna: Az agrár lobbi tündöklése és bukása az államszocializmus időszakában. Bp., Gondolat, 2013. passim.
