Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 875 a (magyarázatként szolgáló) isteni büntetést nem a törvényes uralkodó elleni lázadással, hanem a helytelen, rendezetlen életvitellel hozzák kapcsolatba.64 A naplóíró nagy gondot fordít az ország vallási állapotának bemutatására. A Haks jellemzése alapján megrögzött kálvinistának mondható Van Saan világosan látja, hogy Magyarországot nem csak reformátusok lakják és irányítják. Részletesen leírja, hogy az ország főnemesei közül ki a katolikus, ki a református. Tisztában van vele, hogy Rákóczi és több tábornoka is katolikus, azt is tudja, hogy Zrínyi is katolikus volt [83-83v]. Tudja, hogy Erdélyben négy bevett vallás van, és Franck elterelő megjegyzése ellenére világos előtte, hogy az unitáriusok a holland államegyház által eretneknek tekintett és törvényekkel is üldözött szociniánusok szellemi rokonai: [84v] Itt fönt sokféle vallás létezik anélkül, hogy a különféle vallási csoportoknak egy közös érdeke lenne. Van négy fő vallás: a református, a lutheránus, a katolikus és az unitárius. 1705-ben mindegyiknek volt egy secretariusa (titkára) Bécsben, hogy érdekeiket képviselje. A reformátusok titkára Szentkereszti volt, az unitáriusoké Michael Simons. Ezen font említett vallásokat 1660-ban egy konvenció foglalta törvénybe, a többi vallást csak megtűrték. Francke úr mondta nekem, hogy az unitárius egyház nagyon régi, akik már háromszáz évvel ezelőtt is ismertek voltak Pesten, Váradon és Szolnokon, és más magyarországi helyeken is, és hogy ezek körülbelül ugyanolyanok, mint a holland remonstránsok, de szerintem inkább a szociniánusokhoz állnak közel. Utazása során gondosan számba veszi a protestáns egyházakat ért károkat: „Tarpa egész nagy falu, 1659-ben Tarpáról Rosengbergbe utazott Francke úr. A Vág folyón utazott, 112 falun át, mind reformátusok és lutheránusok voltak, de 1705-ben már nagyrészt katolikusokká lettek” [80v], Beesing „korábban egy virágzó, kedves kisváros, mostanság sokat változott, mert a római katolikusok elvették az evangélikusoktól (lutheránusoktól) a templomukat” [44].65 Leírásai érzékeltetik a háború pusztításait az egyes vidékeken: „Pápán sok református ember élt, de most már alig-alig vannak. 1680-ban volt itt egy református gimnázium, de 1704-ben egy nap kétszer is gazdát cserélt a város: először a magyar elégedetlenek (kurucok), majd a császáriak jöttek be, három nappal később pedig a horvátok, akik szintén császári zsoldban álltak, és szintén sarcot követeltek. Akik ezt nem fizették meg, azoknak felperzselték a házát, így 46 házat felgyújtottak” [76]. Kicsit korábban: „Debrecen nagy, fal nélküli város a nagy alföldön fekszik, amelyet elpusztított a hosszú háború, az emberek a környező falvakat is elhagyták, ezért most már öt-hat órányi járásra a várostól semmi mást, csak pusztaságot látni. Amikor 1705-ben a császári csapatok bejöttek, hogy elfoglalják a várost az elégedetlenektől (a Rákóczi-pártiaktól), az összes városlakó — 100 fő kivételével — elszaladt Debrecenből” [75v]. A magyarországi felkelés okait azonban nem csak a vallási sérelmek szempontjából tárgyalja: 64 Van Saan a bajok okai között említi még az erdélyi fejedelmek, Rákóczi György és Kemény János túlzott ambícióit és — utólag beszúrva — Báthory Gábor erkölcstelen életvitelét. Van Saan, 81-82. 65 Korabeli forrásokban Beesing, Basing, Pösing, ma Pesinok (Szlovákia).
