Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
876 B. KIS ATTILA [36] Ebben az időben a magyarok felkelést indítottak a császár ellen a szabadságuk megvonása miatt. Egy úrtól Bécsben úgy hallottam, hogy a császárt az egész nép nagyon rossznak tartja, mivel a karlócai béke megkötése után Magyarországot eltörölte; hogy a magyar emberekkel úgy kell bánni, mint a gyerekekkel, folyton pálcával koppintanak az orrukra, nehogy engedetlenkedjenek; hogy a császárnak állandóan 15-20 ezer embert kellett itt tartania, hogy ezt jó szemmel nézzék, vagy ha nem, hogy kordába tartsák őket. Nemcsak a vallási és közjogi kérdésekről, hanem a birtoksérelmekről, az Európa megdöbbenését kiváltó háborús atrocitásokról és az aránytalan adókivetésekről is értesült: [67] Magyarország földje kiváló és termékeny. Akárcsak Itália esetében, itt is igaz, hogy minél gazdagabb egy ország, annál hanyagabbak és lustábbak a lakói. Külföldiek áramlanak be, letelepednek, és megöröklik a földet. így laknak itt németek és mások, akiket a magyarok nem szeretnek. így költözött ide Heister generális is Németországból a karlócai béke után császári engedéllyel, aki 5-6 falut földjeivel együtt (melyeket a háború pusztított el) birtokolt. [67v] 1703-ban a svábok a magyarok mellé álltak a felkelésben. Heister generális azt mondta, hogy a magyarok lusták és lázadók, a németek nem. De azt elfelejtette mondani a jó generális, hogy ő és társai tették lázadóvá a népet. Nem is csoda, hogy így viselkedtek, ha régi szabadságukban, kiváltságukban és vallásukban megsértették őket, ahogy azt a római katolikusok tették. [68] Erdélynek 160 ezer forintot kellett fizetni a töröknek, a keresztény császár védelméért viszont háromszor ennyit kell fizetni. 1698 telén 80 ezer rajnai forintot kellett fizetni, húsban, kenyérben, borban, szénában, zabban pedig 70 ezer rajnai forintot. Aki ezt nem teljesítette, birtokát felégették. Két hónap alatt 36 falut, 10 tanyaközpontot [buurten] és 5 udvart [hooven] perzseltek fel a császári generálisok parancsára. Enyeden, ahol a református főiskola volt, [68v] Rabuttin generális 1703-ban minden professzort és tanárt börtönbe csukatott, a diákokat pedig elűzte. Erdélyben a török fennhatóság elviselhetőbb volt. Ott négy dolognak kellett megfelelni: 1. dukátot kellett fizetni adóként; 2. nem lehetett piros, két vagy zöld, csak szürke ruhába öltözni; 3. a török papokat tisztelni kellett; 4. a mecsetekbe [mosqueen] tilos volt bemenni. Van Saan tehát — minden bizonnyal Franck elbeszéléséből — ismerte a magyar érveket az uralkodó elleni fellépés megindítására, és az eseményeket vitathatatlanul az elégedetlenek nézőpontjából adja elő - kárhoztatva a magyarok életmódját és erkölcseit, de nem vonva kétségbe a felkelés megalapozottságát. A napló tanúsága szerint Franck és titkára 1705. szeptember 14-én indult útnak Amszterdamból, és 22 nap múlva, október 6-án értek Bécsbe. Érkezésükről a bécsi angol követ, George Stepney is beszámol röviden Robert Harley-nak: „Gondolom — írja október 7-én Bécsből —, hallani fog még Mr. Franco felől, aki tegnap este ideért.”66 Franck valóban még ezen a napon jelentést tesz az angol miniszternek: [121r] Tekintetes és nemes uram, minden engedelmességgel és szolgálattal örökké tisztelendő Úr és patrónus! Mivel kötelességem Ont tájékoztatni az utazásom alatt történt eseményekről és eredményekről, legyen szabad jelentenem Önnek, hogy Frankfurtot elhagyva (ahonnan levelet küldtem Önnek) nyolcadika előtt Regensburgba érkeztem, és két nap múlva, tegnap dél körül szerencsésen ideértem. Még aznap üdvözöltem a nagyságos angol és 66 Archívum Rákóczianum II/II, 220.
