Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
662 PAKSY ZOLTÁN vénytelen lépésekre mindig ugyanúgy reagált, összezárta sorait és alkotmányos úton fejezte ki tiltakozását. 1848-as szerepét azonban már más tényezők is befolyásolták. Az új választójog eredményeként a politikai jogokban részesülők köre kiszélesedett, melynek következményei a zalai képviselőválasztáskor is láthatóvá váltak. A forradalmi idők hangulatának megfelelően a liberálisok elsöprő győzelmet arattak, a vármegye küldöttei között ott volt Deák Ferenc, Csány László, Csertán Sándor, Glavina Lajos (Csertán sógora), Tolnay Károly (Deák 1847-es követtársa), valamint Simon Pál és br. Puteáni József középbirtokos nemesek, sőt két nem nemesi származású személy is mandátumot szerzett, egy tanító és egy jegyző. A (volt) nemesség egy része, főként művelt fiatalok, nemcsak a Batthyány-kormányt támogatták, hanem a honvédseregbe jelentkezve a szabadságharcba is bekapcsolódtak. Voltak, akik a liberális jogkiterjesztés érdekében, azaz az 1848-as áprilisi törvények védelmezőjeként léptek fel, mások csupán a rendi ellenállás tradícióinak megfelelően, az uralkodói önkény és , jogtiprás” ellen, a magyar rendi alkotmány védelméért küzdöttek.* 36 Motivációt jelenthetett számukra a nemesség katonai tradíciója is, s a tény, hogy külső ellenség támadt a hazára.36 „Azon izgalmas állapot, mely akkor a hazafi kebleket, főleg a fiatalságét rezgésbe, hullámzásba hozá, engem is éppenúgy gyújtott, lelkesített, mint minden más jóravaló fiatalt” - írta erről Nagy Iván fiatal jurátus (a későbbi ismert családtörténész). „A nagy bűvszó, »a haza veszélyben van«” őré is hatott, s engedett barátja, Krúdy Gyula invitálásának, „miután az igen kényes húrokat pengetett, a haza veszélyét, a hazafiságot”.37 Ugyanakkor volt a nemességnek egy igen jelentékeny része, főként a korábbi konzervatívok, akik passzivitásba húzódva, kívül maradtak az eseményeken. A függetlenségi harc bukása, s az azt követő abszolutisztikus kormányzati berendezkedés a vármegyei nemesség önszerveződésének és politikai állásfoglalásának elfojtását jelentette. Ez Zalában 12 év szünetet jelentett, hiszen a vármegyei közgyűlés összehívására csak 1861. február 9-én került sor. Az abszolutizmus időszakában az új közigazgatás tagjai közé egyetlen külső hivatalnokot, „Bach huszárt” sem kellett hozni, a különböző tisztségeket kizárólag helybeli személyek töltötték be, sőt sokan közülük már 1848 előtt is tisztviselőként szolgáltak.38 Ezek a személyek a korábbi konzervatív táborból kerültek ki, akárcsak a megye élére kinevezett zalahalápi földbirtokos, Bogyay Lajos megyefőnök, aki az 1840-es években a tapolcai járás főszolgabírója volt, egyben a konzervatívok egyik vezetője. 38 A zalaegerszegi Arvay Sándor ügyvéd a saját szavai szerint azért állt be katonának, mert „Jellasics a kamarilla bujtogatásaira betörni készült Magyarországra a szentesített törvények visszavonása, a pesti nemzeti gyűlés feloszlatása, és a szabadság megfékezése végett”. Molnár András-. Arvay Sándor emlékirata. Hadtörténelmi Közlemények, 1989/1. 97. 36 Kása László-. „Hét szilvafa árnyékában”. Osiris, Bp., 2001. 70. 37 Molnár András-. Nagy Iván 1848-as honvédélményeiből újabb adalékok a 7. honvédzászlóalj történetéhez. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk. Káli Csaba, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1997. (Zalai Gyűjtemény 42.) 162-163. 38 Halász Az önkényuralmi i. m. 103-111. Vö. Zala megye archontológiája i. m.
