Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 663 A radikális ellenzéki állásfoglalás az 1860-as években meginduló politika életre sem vált jellemzővé, hiszen a vármegye 1861-ben kizárólag felirati párti, 1865-ben pedig két balközép párti kivételével Deák párti képviselőket küldött az országgyűlésbe. Ezek a tények arra utaltak, hogy a reformkori éles ellenzéki, liberális állásfoglalásban — alátámasztva Szekfű Gyula idézett véleményét — inkább a hangulati elem, semmint a meggyőződés dominált. Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy az 1860-as évek politikai állásfoglalására a vármegye szülöttének, Deák Ferencnek az iránymutatása is rányomta a bélyegét (bár a jelek szerint ez korábban a passzív rezisztencia dolgában kevéssé érvényesült). Ez a vármegyei politikai állásfoglalás az 1870-es években lassú, de annál tartósabb változás jeleit kezdte el mutatni. E fordulat legjobban a vármegye országgyűlési képviselőinek pártállásából rajzolható meg, s legfontosabb elemének az újra megjelenő ellenzéki arculat tekinthető, méghozzá ismét markáns formában. 1872-ben a vármegye kilenc képviselői helyéből a kormánypárt még hét helyen szerzett mandátumot, a következő választásokon azonban a hatalom képviselőinek száma egyre fogyott, s az 1880-as évek közepére — annak ellenére, hogy országosan magabiztos választási győzelmet aratott — a szabadelvű pártnak Zalában csupán egyetlen mandátuma maradt! A másik tendencia az ellenzékiség irányát illetve annak változását mutatta. Az ellenzéki képviselői helyek többségét kezdetben a 48-as tradíciókat ápoló Függetlenségi Párt szerezte meg, melynek azonban a befolyása a megyében választásról választásra folyamatosan csökkent.39 Az ellenzékiség súlypontja egyre inkább a konzervatív oldalra tolódott, melynek képviselői a kormányzattal, s annak liberalizmusával 67-es alapon, de mérsékelt konzervatív programmal szálltak szembe.40 Ráadásul megjelent mellettük a szélsőjobb is, az Istóczy Győző-féle Antiszemita Párt ugyanis Zala megyéből az 1880-as években három mandátumot tudott elhódítani.41 Zala megye országgyűlési képviselőinek politikai orientációja a dualizmus korában 1865 1869 1872 1875 1878 1881 1884 Deák-párt / Szabadelvű Párt 8 5 7 9 4 2 1 Határozati Párt 1 4 1 Konzervatív ellenzék 1 2 4 5 Független szabadelvűek [51* 2 Pártonkívüli [2]* Függetlenségi Párt 3 3 Antiszemita Párt 1 * 1875-ben a pártfúzió alkalmával az új kormánypártba be nem lépett képviselők. 39 A Függetlenségi Párt 1875-ben 4 mandátumot szerzett, 1878-ban és 1881-ben hármat-hármat, 1884-ben kettőt, 1887-ben és 1892-ben pedig egyet-egyet. 40 A konzervatív jobboldali képviselői helyek száma: 1875: 1, 1878: 2, 1881: 4, 1884: 5. 41 1884-ben és 1887-ben Vadnay Andor a tapolcai, Szemnecz Emil pedig egy időközi választáson 1885-ben a zalaegerszegi választókerület mandátumát szerezte meg. Itt kell megjegyezni azt is, hogy a tiszaeszlári per nyomán 1883-ban fellángolt antiszemita zavargások egyik súlypontja Zala megyében volt.
