Századok – 2013
TÖRTÉNETI IRODALOM - Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok (Ism.: Stark Tamás) IV/1076
Csapody Tamás BORI MUNKASZOLGÁLATOSOK Budapest, Vince Kiadó, 2011. 647 o. Vannak történészek, akiknek kutatómunkája egyetlen esemény feltárására irányul. Majsai Tamás például az 1941 nyarán végrehajtott Kamenetsk Podolsk-i deportálások történetének bemutatásával vívott ki magának jogosan hazai és nemzetközi elismerést. Aligha van bárki, aki ezt a területet nála jobban ismeri. Az Ungváron élő Dupka György életművének középpontjában az 1944 novemberében a szovjet különleges alakulatok által Kárpátalján végrehajtott deportálások története áll. Kutatásai révén vált ismertté, hogy mely településről hány magyar embert hurcoltak el. Csapody Tamás pedig sok évet szentelt a szerbiai Borba kivitt magyar munkaszolgálatosok sorsának lehető legrészletesebb feltárására. Az egyetlen eseménynek a lehető legrészletesebb feltárására irányuló történészi munka hasonlatos ahhoz, amikor a természettudós mikroszkóppal vizsgálja kutatása tárgyát. Ez a sok éves, sőt évtizedes, rendkívüli türelmet és kitartást követelő módszer idegen a nagy összefüggéseket kereső, egész korszakokat kutató történészektől. De csak ilyen sziszifuszi, aprólékos feltáró munkával készülő mű képes olyan fontos részletek bemutatására, amelyek fölött a nagy monográfiák készítői szükségszerűen átsiklanak. Csapody Tamás kutatásainak eredményeit vaskos, több mint 600 oldalas könyvben tette közzé. A vészkorszak történetét felületesen ismerő is tudja, hogy 1943-1944-ben mintegy 6 ezer magyar munkaszolgálatost dolgoztattak a szerbiai Bor környékén lévő rézbányákban. Az 1944 őszétől megkezdett kiürítés során a fogolyként kezelt kényszermunkásokat gyalogmenetben hajtották Magyarországon keresztül Németországba. Útközben tömeges kivégzésekre került sor. A legismertebb áldozat Radnóti Miklós volt, akit Abda közelében öltek meg. Ebből a könyvből megismerhetjük a Borba hurcolt kényszermunkások tragédiájának minden részletét. A szerző sokéves kutatómunkája során szinte áttekinthetetlen mennyiségű forrást tárt fel. Bejárta a bori munkaszolgálat legfontosabb helyszíneit, így a szerbiai rézbányák térségét, a gyalogmenetek főbb állomásait, a bevagonírozások és kivégzések helyeit. Számos szem- és fültanút, túlélőt sikerült megszólaltatnia. Kutatott magyarországi, szerbiai, izraeli és németországi levéltárakban, továbbá külföldi kutatók segítségével hozzájutott az Amerikai Egyesült Államokban, Romániában és Ausztriában őrzött dokumentumokhoz is. A könyv első fejezetéből megtudjuk, hogy a Borba vezényelt mintegy 6 ezer munkaszolgálatos között olyanok is voltak, akik nem estek a zsidótörvények hatálya alá. A zsidó munkaszolgálatosok sorában osztozott 160-180 Jehova Tanúja, 19 szombatista és 9 nazarénus is. Ebben a fejezetben részletes és megrázó képet kapunk a kényszermunkások munka- és életkörülményeiről. A kéngázzal szennyezett, fokozottan balesetveszélyes környezetben a magyar munkaszolgálatosoknak védőfelszerelés nélkül kellett 8-12 órát dolgozniuk. A lakóhelyeken, a barakkokban az élősködők elleni állandó és reménytelen küzdelem emésztette fel a kényszermunkások erejét. Nem volt megfelelő tisztálkodási lehetőség, nem volt megfelelő ruha, és hiányos volt a táplálkozás. A szerény zsoldért, ruháért vagy a magukkal hozott és a keret által el nem kobzott pénzért kiegészítő élelmiszerhez lehetett jutni a bori piacon. A vitaminhiányon gyógynövények gyűjtésével igyekeztek segíteni. Minden táborban volt orvosi rendelő és gyengélkedő, de csak azok a gyógyszerek álltak rendelkezésre, amelyeket a munkaszolgálatosok Magyarországról hoztak magukkal. Viszont több neves orvos került a munkaszolgálatosok közé, akik megfelelő gyógyászati eszközök nélkül hősi küzdelmet folytattak balesetet szenvedett, legyengült, beteg társaik életben tartása érdekében. A bori táborokba hurcolt és ott gyógyító orvosok embermentő tevékenységét a szerző több alfejezetben mutatja be. Ezekből többek között megtudhatjuk, hogy a később nemzetközi ismertségre szert tevő Dr. Rubányi Pálnak és az egykori Humboldt-ösztöndíjas Dr. Zoltán Lászlónak olyan jó híre volt, hogy német katonákat is hozzájuk vittek műteni, pedig zsidó orvos engedély nélkül nem operálhatott németet. A magyar munkaszolgálatosok körében számos súlyos baleset és haláleset történt. Csapody Tamás becslése szerint Borban és a környéken lévő altáborokban mintegy hetven munkaszolgálatos vesztette életét. Történtek kivégzések is. 1944. március 30-án 15-en szökést kíséreltek meg. Közülük tíz főt elfogtak. Két főt halálra ítéltek, a többieket krumpli verembe zárták. Őket és a veremben szenvedő további 15 munkaszolgálatost a táborrendszer kiürítésekor végezték ki a németek. 1076 TÖRTÉNETI IRODALOM
