Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
A MAGYAR CIONISTÁK EMBERMENTŐ TEVÉKENYSÉGE 1944-BEN 117 sét írta, a cionisták Budapesten és Pozsonyban is úgy hitték-tudták, hogy 1942 őszén a szlovákiai hatóságok azért állították le a zsidók deportálását, mert a pozsonyi Munkabizottságnak sikerült Wislicenyt megvesztegetni. Az valóban igaz volt, hogy Wisliceny zsebébe jelentős összegek kerültek, de ennek semmi köze sem volt a szlovákiai deportálások leállításához. A Kasztner-jelentésből viszonylag pontos képet kapunk arról, hogy 1944-ben miről mit is tudtak a cionista vezetők. Kasztner jelentéséből nem derül ki, hogy milyen információi voltak arról, hogy Kurt Becher 1944. április-májusban megszervezte a Weiss Manfréd gyáripari konszernnek az SS kezére juttatását. Az akció Magyarországon belpolitikai vihart kavart, s a németek egyik leghívebb szövetségese, Imrédy Béla tiltakozásul augusztus 7-én lemondott miniszteri posztjáról. Becher április 28-án állt elő azzal az ötlettel, hogy a Weiss Manfréd-konszern egyik tulajdonosa, Chorin Ferenc báró menjen ki Svájcba, onnan juttasson pénzt az SS-nek, amelyen azután katonai teherautókat vennének. A náci illetékesek felvetették a „vért áruért" ötletet, vagyis hogy semleges államokban a zsidóktól kizsarolt pénzen teherautókat vennének, cserébe pedig zsidókat engednének ki Palesztinába vagy semleges országba.67 Kasztner jelentése szerint május 8-17. között csak Brand Joel 68 tárgyalt a németekkel, Kasztnert kizárták a tárgyalásokból. Eichmann felajánlotta Brandnak, hogy tízezer teherautóért, valamint egyéb nagymennyiségű áruért cserébe egymillió zsidót szabadon enged.69 Szilágyi Ernő 1945-ben írt visszaemlékezése szerint 1944 májusának első napjaiban levél érkezett Nyugatról harmincháromezer dollárral Budapestre, amelyet a cionista mozgalomnak szántak. A futárt a levéllel Eichmann emberei feltartóztatták. Az első számú címzett Brand Joel volt. Eichmann — Szilágyi szerint — „úgy véli, hogy felfedezte a zsidók közti titkos hierarchiát", ezért Brandot kérette magához.70 Komoly Ottó naplója szerint május 10-én Brand optimista információkról számolt be, majd 11-én azt írta: „Hihetetlen feltevések németekkel kapcsolatban." 12-én egyrészt hír érkezett deportálásról, másrészt Komoly beszélgetést folytatott Branddal az esetleges isztambuli útról. 15-én már bizonyossá vált, hogy Brand Bécsen keresztül utazik Isztambulba.71 Szilágyi szerint mindenki mérlegelte a lehetőségeket, és még Stern Samu, a Központi Zsidó Tanács vezetője is hinni próbált a tervben. Az úttal kapcsolatban egyedül Kasztner volt szkeptikus.72 Jelentéséből világosan látszik: nem hitt abban, hogy a szövetségesek hajlandók lennének tízezer teherautót a nácik rendelkezésére bocsátani, még ab-67 Kádár Gábor - Vági Zoltán: Aranyvonat. Budapest, Osiris K, 2001. 160-161. 68 Brand Jenő (Joel) (1907-1965) cionista vezető, a budapesti Mentőbizottság egyik alapítója. Az 1930-as évek közepén telepedett le Budapesten, ahol csatlakozott a cionista mozgalomhoz, és kapcsolatokat alakított ki a magyar hírszerző körökkel. A német megszállás után a „vért áruért" akció során Isztambulba utazott, hogy Himmler megbízásából tárgyaljon a nyugati szövetséges hatalmakkal. Missziója sikertelen volt, az angol hatóságok bebörtönözték. A háború után Izraelben telepedett le, tanúskodott a jeruzsálemi Eichmann-perben. 69 Kasztner: Bericht, 33-34. 70 YVA, O 33/946. Az eredetileg német nyelven írt visszaemlékezést magyarul lásd: Szilágyi Ernő: Ismeretlen memoár a magyar vészkorszakról. Ford.: Ábrahám Zoltán. A kéziratot gondozta, sajtó alá rendezte: Nóvák Attila. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2005. (továbbiakban: Szilágyi: Ismeretlen memoár) 129. 71 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. május 10., 11., 12., 15. 72 YVA, O 33/946. Szilágyi: Ismeretlen memoár, 132.
