Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Molnár Judit: Komoly Ottó, Kasztner Rezső és a magyar cionisták embermentő tevékenysége 1944-ben I/107
118 MOLNÁR JUDIT ban az esetben sem, ha utóbbiak megígérik, hogy ezeket csak a keleti fronton vetik be. Kasztner naivnak ábrázolta Brandot, akiről azt állította: nagyon bízott abban, hogy sikerül a németek által követelt teherautókat megvásárolnia, csak abban nem volt biztos, hogy ennyi teherautót éppen Isztambulban be tud-e szerezni. Vele ellentétben Kasztner azt sem hitte el, hogy a németek hajlandók lennének több százezer zsidót kiengedni a markukból, még akkor sem, ha megkapnák a tízezer teherautót. Kasztner csak abban bízott, hogy legalább néhány száz vidéki zsidót sikerül megmenteni. „Számomra teljesen világos, mi most a tét. Jelenleg csak néhány száz vidéki zsidó megmentéséről van szó. Ha itt és most nem tudom Eichmannt megegyezésre bírni, akkor a Vaada, amikor ebben az emberélet-rulettben a német számra tett, épp olyan naiv vesztes lesz, ahogyan már oly sokan előttünk a megszállt Európában"73 - írta jelentésében. Úgy tűnt Komolyék számára, hogy a „német vonalon" több eredmény várható, mint a „magyar vonalon". Igazuk lett, mert június 30-án elindult az úgynevezett Kasztner-vonat. Komoly Ottó egyike volt azoknak, akik a „kiválasztottak" listáját összeállították: „Lista-összeállítás feladata: én és Szilágyi. [...] Állandó fáradtság, az izgalmak rendkívül megviselnek, nem bírom az emberek állandó rohamát, a kiválasztással járó, elkerülhetetlen igazságtalanságot."7 4 A június 25-augusztus 21. közötti időszakról nem maradt fönn feljegyzés Komolytól. Érdekes egybeesés, hogy éppen augusztus 21-én lépte át a svájci határt az első „Kasztner-csoport". A 318 fő között volt Komoly lánya, Lea is. Komoly csak néhány nappal később tudta meg, hogy lánya biztonságban van. Augusztus 22-én a svájci követségen érdeklődésére a „bázeli csoportról" csak annyit tudtak mondani, hogy általánosságban tudnak róla, de azt nem, hogy megérkezett-e.75 Friedrich Born szintén kitérő választ adott augusztus 23-án Komoly azon kérésére, hogy érdeklődjön ez ügyben a vöröskereszt svájci központjában.76 A zsidórendeletek eltörlésének reménye A MCSZ elnöke 1944 nyarán nagyobb bizalommal fordult régi és új magyar kapcsolataihoz, mint tavasszal. Románia augusztus 23-i kiugrása után Kóródy nyíltan és türelmetlenül bírálta Komolynak a kormányzót és a Sztójaykormány politikáját: „Én már hónapok óta prédikálom, hogy milyen rettenetesen helytelen politikát folytatunk. Pocsék egy nemzet ez! Mindenben elkésik. Mikor mások exportálnak, mi deportálunk. Mikor mások leteszik a fegyvert, akkor beszélünk mi totális bevetésről stb."7 7 Kóródy nem csak négyszemközt bírálta a kormány politikáját: szeptember 21-én a képviselőházban is felszólalt a zsidórendeletek felszámolásáért.7 8 73 Kasztner: Bericht, 43. 74 YVA, P 31/44, Komoly Ottó naplója, 1944. május 2. 75 Schmidt: Kollaboráció vagy kooperáció? 131. 76 Uo. 132-133. Born azzal hárította el a kérést, hogy már „régebbi távirataira olyan válaszokat kapott, amelyek szerint az ügy nem tartozik az ő kompetenciájába". Igaz, ehhez azt is hozzáfűzte, hogy ha két napon belül továbbra sincs hír a csoportról, akkor „vállalja, hogy táviratilag érdeklődik". 77 Uo. 136-137. 78 „Szükség van a mérleg felállítása alkalmával a jog és a törvényes felhatalmazás nélkül kiadott, előbb említett rendeletek [ti. zsidórendeletek] azonnali visszavonására, de feltétlenül szükség
