Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
978 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS radt ugyan, de az ortodox keresztények reményei nem apadtak el, hiszen már Velence követei is feltűntek Moszkvában.114 1656-ban a moldvai vajda ismét a cár oltalmába ajánlotta magát, és kérése ezúttal kedvező fogadtatásra talált Moszkvában is. A Portán arról is tudtak, hogy 1655-1656-ban Moszkva ügynököket küldött az Oszmán Birodalom ortodox keresztény közösségeihez, s a konstantinápolyi görög pátriárka is szoros kapcsolatban állt a moszkvai egyházi körökkel. A török retorzió éppen 1657 márciusában érte el az ortodox keresztény egyházat: az Oszmán-dinasztia uralma elleni szervezkedéssel vádolt III. Parthéniosz pátriárkát a nagyvezír végül április 1-én felakasztatta. így talán mégsem hangzott teljesen valószínűtlenül, amit májusban a svéd és erdélyi követek állítottak, hogy „a második a muszka császár, aki a török birodalomra ásít, ki is nemcsak száraz persvasióval, de erővel is naggyal bír, senki az ő birtokában nem praejudicál. Tárháza is széles, hatalmas császár birodalminak lakos szegénységei többnyire mind ennek vallásán lévén, ha jó alkalmatossággal vallásokon lévő magistratus alá eshetnék, kétség kívül keresztet nem vetnének reájok.”115 Noha az oszmánok számára valójában csupán távlati lehetőség volt az orosz fenyegetés, a Krími Kánság esetében viszont a külpolitika valódi „talpköve” volt az oroszokkal való szembenállás, és ezt az 1650-es években nem titkolták különösebben sem a svédek, sem az erdélyiek előtt. Erdélyből ezért 1656 szeptemberében — amikor már három hónapja folyt az orosz-svéd háború, és a lengyelek egy hónapja tárgyaltak Vilnóban a cárral kötendő fegyverszünetről — azzal küldték Száva Mihályt követségbe a kánhoz, hogy ha lehet „esküvel 114 Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 333. 127. j. A cár birodalmának súlyos gazdasági helyzetéről: Kotilaine, J. T: Opening a Window on Europe. Foreign Trade and Military Conquest on Russia’s Western Border in the 17th Century. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 46. (1998) 495-515.; Thordai Ferenc jelentései, 1654. júl. 14. EOE XI. 186., 1654. júl. 23. EÉKH I. 354-355. Ismeretlen jelentése, 1654 nyara, TMÁO III. Pest 1870. 433.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1654. júl. 20. BUBFS VIII. 46-47.; Érdekes adalék Moszkva nagyhatalmi státuszának isztambuli megítéléséhez, hogy 1634-ben Zülfikár aga az erdélyi kapitihának el sem akarta hinni a lengyelek szmolenszki győzelméről szóló hírt, mivel a cár „úgymond nagy hatalmas császár, akármely könnyen vagyon háromszázezer hadra való népe, lengyel király csak egy király, soha százezren sem ülhet fel”. Réthy István jelentése, 1634. máj. 12. Beke-Barabás, 101-102.; Velence érdeklődéséről: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1656. febr. 2. MHHD 24. 500-501.; Philip Longworth: Russian-Venetian Relations in the Reign of Tsar Aleksey Mikhailovich. The Slavonic and East European Review 44. (1986) 384-385.; az orosz „fenyegetés” a lengyelek 1656. évi érvelésében: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. jún. 10. EÉKH II. 222. 115 Vaslie Lupu orosz kapcsolatairól: §erban, C.\ Vasile Lupu i. m. 137-139.; Lupu és a cár összeköttetéseiről az erdélyiek bizonyítékokkal is rendelkeztek, s azokat igyekeztek fel is használni a bukott vajda visszatérésnek megakadályozására: Balogh Máté és Harsányi Jakab jelentése, 1655. december 30. EÉH I. 569.; Gheorghe §tefan 1656. évi újabb közeledési kísérletéről: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 123-125.; az orosz ügynökök tevékenységéről: Boros János jelentései, 1655. aug. 21., aug. 28.. EÉKH I. 435-436., 440-441.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. november 8. MHHD 23. 495 ; III. Parthénioszról: Michael Nomikos Vaporis: Witnesses for Christ: Orthodox Christian Neomartyrs of the Ottoman Period, 1437-1860. Crestwood 2000. 114-116.; az ortodox keresztény közösség apokaliptikus várakozásai az oszmánok hatalmának bukásáról: Radu G. Páun: Belső ellenségek: Hatalmi kapcsolathálók és oszmánellenes katonai lázadások a 16-17. századi Havasalföldén és Moldvában. Korall 12. (2012: 2. sz.) 62-89.; a svéd követség érvei: MHHS 8. 217.; a moszkvai fenyegetés diplomáciai relevanciáját mutatja, hogy a lengyel követek is éppen ezzel győzködték a Portát - még 1657-ben is: Gebei SII. Rákóczi György i. m. 89., 152.
