Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 979 való barátságot és szövetséget” csináljon vele, s felmérje, mennyire hajlik egy svédekkel és Erdéllyel kötendő szövetségre. „Ha az muszkával az lengyel megegyez, mind kozák tatár akaratja ellen, kell-e tovább az lengyellel barátságot tartani, avagy nem? A svéd azon vagyon, hogy vagy fegyver, vagy békesség által az lengyellel véget érhet, muszkára menjen, az kán akar-e abban egyet éretni abban az svéddel?” - szóltak a kérdések. A háttérben pedig a kán vezírének — a fejedelem tatár „apjának” —, Szefer Gázinak a tanácsát kérték, hogyan is lehetne tető alá hozni a krími-svéd szövetséget.116 Még a svéd követ támogatására küldött Sebesi Ferenc 1657. áprilisi követi instrukciójában is megemlítette az erdélyi fejedelem, hogy „ezelőtt való tatár követek nekünk mindenkor azt mondották, hogy valaki az muszkának ellensége leszen, ők is annak lesznek baráti” Lkiemelés tőlünk]. Véleményünk szerint tehát szövetségük harcos Moszkva-ellenességének hangoztatása nem pusztán a svéd, hanem az erdélyi küldöttek esetében is leginkább a Krími Kánság semlegesítését és/vagy megnyerését célozta Isztambulban. Mint ahogy a tatárok megnyerése szempontjából annak is lehetett jelentősége, hogy 1657-ben Rákóczi minél tovább igyekezett fenntartani a látszatot: mivel a Rzezcpospolita megosztott, „némelyek a királlyal egyetértvén s az papság muszkával akarnak egyesedni”, de velük szemben ő is bírja bizonyos lengyel érdekcsoportok támogatását, a Rzezcpospolita egysége pedig különben is megszűnt már, így a kán kezét sem köti már a megkötött szövetség.117 Ez a fontos stratégia cél azonban alapjaiban ütközött az Oszmán Birodalom közismerten igen gazdag és befolyásos ortodox közösségének — amelynek Vasile Lupu moldvai vajda is oszlopos tagja volt — szándékaival, így Isztambulban az erdélyi diplomaták 1657 nyarán már attól tartottak, hogy a „görögök” pénze esetleg a fejedelem ellen hangolhatja majd az amúgy is pénzszűkében lévő Portát. Ezért ők a követek instrukcióival szemben éppen a cárral való békességet és egy svéd-orosz egyezség tető alá hozását javallották uruknak.118 116 III. Iszlám Giráj már a lengyel-kozák háború „szünetében”, 1650-ben követeket küldött Svédországba, hogy egy oroszellenes szövetségről tárgyaljon, amit utóda 1655-ben megismételt: Kármán GErdélyi külpolitika i. m. 162. 7. j., 250. 95. j.; Száva Mihály instrukciója, 1656. szeptember 30. MHHD 23. 477-488.; (1656 elején már apjának nevezete a fejedelem, de még nem tudjuk, hogy a kán vezíre pontosan mikor is jutott ebbe az állapotba); Figyelemre méltó, hogy még az 1657 januárjában a Krímbe küldött lengyel diplomata, Romaszkiewicz instrukcióiban — amellett, hogy hangsúlyoznia kellett, hogy Vilnóban csak fegyverszünet és nem béke köttetett Moszkvával — szerepelt egy olyan forgatókönyv lehetősége is, amely a svéd-lengyel békekötés esetén számolt egy Moszkva-ellenes lengyel-tatár-moldvai-havasalföldi-kozák-svéd nagykoalíció létrejöttével is: Gebei SII. Rákóczi György i. m. 152-153. 117 Sebesi Ferenc instrukciója, 1657. április 18. MHHD 23. 515.; igaz, míg a vazallus erdélyi fejedelemnek szüksége volt a Porta jóváhagyására is, a svéd király egyelőre nem kívánt közelebbi kapcsolatba kerülni az oszmánokkal. A svéd diplomácia isztambuli céljairól: Kármán G.: Svéd diplomácia i. m. 61., 66. (1. Száva és Sebesi instrukcióját); a krími kánhoz küldött svéd diplomatának, Gustav Lilliecronának magát az uralkodót kellett volna meggyőznie arról, hogy az jól felfogott érdeke is, ha a cár fennhatósága a régi határok között marad, ráadásul Rzezcpospolita részekre bomlása esetén már a lengyelek irányból sem fenyegetné veszély a Krímet: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 170-171. Lilliecrona végül el sem jutott el a krími kánhoz, mert Hmelnyickij meggyőzte, hogy kár tovább mennie. 118 „ő nsga az muszkával maga is kössön, s az svécziai királt békéltesse meg, mert különben bizony actum est de patria ... az mint fülheggyel halljuk, az görögség megértvén muszka ellen való
