Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
AZ 1458-1459. ESZTENDŐK KRÓNIKÁJÁHOZ. 379 kormányzati programjának kidolgozásáért és végrehajtásáért felelt. Azt sajnos lehetetlen bizonyítani, hogy a kormányzati tisztségekben történt változások mögött is őt kell keresnünk, de annyi a tévedés kockázata nélkül kimondható, hogy nemcsak Szilágyi, de Garai László és Újlaki Miklós elmozdítása is feltétlenül beleillik Vitéz feltételezett koncepciójába, akárcsak Vitovec bán „ellenőrzés alá helyezése", egyébként éppen egy másik egyházi ember, Székely Tamás perjel révén. Vitéz távolabbra tekintő, közép-európai léptékű programjával állt szemben, véleményem szerint, Szilágyi klasszikus „hunyadista" álláspontja: a legfontosabb probléma az oszmán fenyegetés, amely azonnali, minden más megfontolást megelőző beavatkozást igényel. Szilágyit szokás „nem különösebben éles eszű", „hatalomra éhes katonának" tekinteni,21 7 de talán helyesebben járunk el, ha egyszerűen sógorának politikai, és főleg katonai örökösét látjuk benne. Aligha volt véletlen, hogy első fogságából is akkor szökött meg, és kezdett csapatokat gyűjteni, amikor az oszmánok éppen Szendrő elfoglalására vonultak, és nyilvánvaló volt, hogy a magyar kormányzat tétlen marad. Mások voltak eszerint a prioritásai, mások a szempontjai, s így szükségszerű volt összeütközése is Vitézzel, és végső soron Mátyással. Az utóbbi végül egyértelműen a váradi püspök koncepcióját tette magáévá, igaz, megvalósítása során fokozatosan szembekerült egykori mentorával. Mindez persze, egyelőre, bizonyításra váró hipotézis. Egy további dologra azonban még itt szükséges reflektálni. Feljebb azt írtam, hogy a szegedi megállapodás helyes értelmezése, és annak következményei segítenek magyarázatot nyújtani bizonyos rejtélyesnek tűnő fordulatokra. Egész pontosan arról a megállapodásról van szó, amelyben Szilágyi 1460. október 6-án, Siklóson megújította Garai László özvegyével és gyermekeivel azt a szövetséget, amelyet több mint két évvel korábban kötött a néhai nádorral (és Újlaki Miklóssal) Simontornyán.218 A megállapodást pecsétjével megerősítette Vitéz János váradi és János választott pécsi püspök, amiből Kubinyi András azt a következtetést vonta le, hogy a két főpap, minden bizonnyal sértettségből, csatlakozott (az ismét Mátyás ellen szervezkedő) Szilágyihoz.21 9 Magam úgy vélem, az ügy magyarázatát másban kell keresni. Ha, mint bizonyítani próbáltam, Szilágyi jóhiszeműen járt el Garaival 1458 januárjában, és a volt nádor tulajdonképpen nem vett részt a németújvári királyválasztásban, Mátyás nagybátyjának alapos oka volt arra, hogy valamiképpen kompenzálja Garai családját, és attól sem kellett tartania, hogy ezzel hűtlenség hírébe keveredik. Tegyük hozzá, az október 6-i megállapodás nem irányult senki ellen, egyetlen eleme a Szilágyi által nyújtandó védelem volt, így talán nem kell kételkednünk abban, hogy a volt kormányzót valóban az oklevélben említett pietas vezette. Elfogadva végül, hogy Vitéz valóban döntő szerepet játszott Szilágyi terveinek keresztezésében, és így Garai bukásában 217 Kubinyi A: Mátyás i. m. 45., 49. Hasonlóan vélekedik Fraknói is: „(Szilágyi) higgadt óráiban sem bírta az éleslátás tulajdonságát" (Hunyadi Mátyás i. m. 92.) 218 Teleki J.: Hunyadiak kora i. m. X. 640-641. 219 „A két főpap [...] tehát nem egészen tiszta játékban vett részt." - Kubinyi A: Vitéz János i. m. 12.
