Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Szegedtől Újvárig : az 1458-1459. esztendők krónikájához II/347
374 PÁLOSFALVI TAMÁS Feljebb azt állítottam, hogy kellett történnie valaminek, ami indokolta az Újlaki és Kanizsai közötti fegyveres konfliktust. Most már tudjuk mi volt az a valami: Garai László halála. Kanizsainak, mint láttuk, egyébként sem volt különösebb oka arra, hogy a császár mellé álljon, hiszen — éppen Garai Lászlóval együtt — a legfőbb kárvallottja volt Frigyes magyarországi hódításainak.183 Nagybátyja halálával minden bizonnyal értelmetlennek látta a további szervezkedést, de az is lehet, hogy nem akart asszisztálni a nyilvánvaló csaláshoz. Vagy véletlen volna, hogy az oklevél mai napig ép pecsétjei közül egyetlen egy hiányzik: Kanizsai Lászlóé?18 4 Adódik tehát a következtetés, hogy Kanizsai László megtagadta az oklevél megpecsételését, és el akarta hagyni a lázadók táborát, mire Újlaki fegyverrel próbálta meg maradásra bírni.18 5 Erre jó oka volt, hiszen tarthatott tőle, hogy Kanizsai révén lelepleződik a titok, amint hogy végül is ez történt. Valószínűnek tartom ugyanis, hogy a Rozgonyi Osvát által Kassára közvetített hírek egy részének éppen ő volt a forrása.18 6 Végleges megbékélésére Mátyással ugyan csak április végén került sor, de együttműködésére a lázadókkal már korábban sincs adat, és a körmendi ütközetben sem vett részt. Eme rekonstrukciónak az sem mond ellent, hogy a fivére, Miklós viszont megpecsételte az oklevelet, hiszen az eset nem volt magában álló.18 7 Törvényszerű volt, hogy magyar királlyá választásának sajnálatos körülményeiről előbb-utóbb Frigyesnek is értesülnie kellett, de hogy ez mikor történt, nem tudjuk. Március 6-án, immár a magyar királyi címmel is ékesítve magát, Bécsújhelyről értesítette leendő alattvalóit, hogy a választást elfogadta, és néhány napon belül megindul új országába. Döntését azzal indokolta, hogy amennyiben nem vetnek véget az országot marcangoló belviszályoknak, a pogány törökök hamarosan elpusztítják azt az egész keresztény világ nagy kárára. Különös logikával hivatkozott arra is, hogy egészen addig Magyarország javára őrizte a Szentkoronát, valamint arra, hogy a néhai V László király rokona lévén, a Magyar Királyságban is jogos örökösnek tekinti magát. Ezért a húsvétot követő vasárnapra, április l-re hívta magához levelének címzettjeit, hogy az ország problémáiról tanácskozzanak. Az kétségtelen, hogy koronázásra készült, 183 Haller, B.: Kaiser Friedrich i. m. 126. 184 F(azekas) Kstuán): Magyar országnagyok királlyá választják III. Frigyes császárt. In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban 1458-1490. Kiállítási katalógus. Budapest, 2008. 199-200. Az oklevél fényképe nem található a DF-ben, így kénytelen voltam az itt közölt fényképpel beérni. Fazekas szerint a „nevekkel jelölt pergamenszalagokra függesztett, jó £ Uapotú pecsétek közül csupán Kanizsai László erdélyi vajda pecsétje szakadt le az idők folyamán." 185 A levél egyetlen állítása, amely ennek ellentmondani látszik, az, hogy mindketten, vagyis U'laki és Kanizsai is kegyelmet kért Mátyástól („haben alle byde von unsers herren gnaden [...] gnade begert"). Nem zárnám ki, hogy Garai halála Újlakit is elbizonytalanította egy pillanatra, esetleg a Kanizsaival vívott összecsapás hatására gondolt meghódolásra, de az is elképzelhető, hogy az információ volt téves. 186 Ez egyben megmagyarázza azt is, miért nem tudtak még az udvarban a királyválasztásról, amikor Rozgonyi után küldtek. 187 Az oklevelet ugyancsak megpecsételő Szécsi János testvére, Szécsi Dénes esztergomi érsek a Budán Mátyásnak hűségesküt tevők között van, ahogy ott van a Gersei Pető fivérek unokatestvére, a másik György, vagy éppen a Kanizsai testvérek másodunokatestvére, Imre is.
