Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
A MAGYAR PÁRT MEGALAPÍTÁSA A DÉLVIDÉKEN (1921-1922) 89 tagjai „kifelé is nyilvánvalóvá tennék, hogy nem vezeti őket semmiféle revansista vagy irredenta illúzió."3 4 Bár ekkor még elutasította az önálló pártba szerveződő kisebbségi politizálást, az új helyzetben az elsők között fejtette ki a kulturális autonómia szükségességét. „A magyar nemzeti kisebbségek tehát a trianoni szerződésre támaszkodva a műveltebb népek teljes rokonszenve reményében követelhetik, hogy egyrészt anyanyelvük az állami egység keretei között a közélet minden szférájában érvényre jusson, másrészt pedig hogy iskolai és közművelődési téren megadassék számukra mindaz, ami komoly szükségleteiknek megfelel, - úgy állami támogatás útján, mint a kulturális tevékenység szabad önrendelkezési köreinek a kiépülése által."3 5 Jászi Oszkár első, programadással felérő tanulmányai állásfoglalásra késztették Dettre Jánost is. 1921. december 30-án, vitába szállt Jászi azon tételével, amely a kisebbségeket a többségi pártokban a társadalomban elfoglalt osztályhelyzetük alapján vélte elhelyezni.3 6 Dettre János úgy vélekedett, hogy az elmúlt időszak legnagyobb tanulsága éppen az volt, hogy a magyarságnak érdekei védelmére és érvényesítésére nem alkalmas a többségi pártokban való politizálás, hanem kizárólag egy egységes szervezetre, s ennek az egységes szervezetnek a föllépésére, súlyára és tekintélyére van szüksége. Az államalkotó pártokban a társadalmi osztályok szerint történő érdekérvényesítés már csak azért sem lehet sikeres, vélte Dettre, mert az önálló, speciális magyar érdekeket csak egy független párt képes képviselni és az tud azokért síkra szállni.37 Dettre ugyan elfogadta, sőt támogatta is Jászinak a kulturális autonómiát vázoló programját, de rögtön kifejtette azt is, hogy ugyanezzel a kulturális szervezkedéssel egy időben kell megkezdeni a politikai szervezkedést is. Felismerte, hogy csak egy politikai szervezet súlya és érdekérvényesítő képessége tudja az adott viszonyok között kikényszeríteni, biztosítani a kisebbségi kulturális élet felépítését. A politikai érdekérvényesítésről való lemondás szerinte pedig annyi lenne, mintha „a leghatalmasabb összetartó eszközt önként adnánk ki a kezünkből."3 8 Dettre azonban ennél is tovább ment. A konkrét szerveződésre nemcsak buzdította, hanem egyenesen felszólította olvasóit, amikor kijelentette, hogy a délvidéki magyarság politikai szervezkedésének a legnagyobb magyar járás központjában, Bács-Topolyán kell megkezdődnie.3 9 Dettre proklamációja és az események ilyen alakulása 1922 márciusában végül arra késztették Jászit, hogy ha megkésve is, de pontosítson decemberi nézetein: „Csak ott, ahol a politikai élet már világnézeti, vagy osztályhelyzeti alapon differenciált pártrendszert hozott létre, lehet szó arról, hogy a nemzeti kisebbségek, mint az országos pártok autonóm csoportjai szervezkedjenek."4 0 Ekkor már elfogadta, sőt támogatta a határozott világnézeti és szociális programmal létrejövő magyar pártot. 34 U.o. 35 U.o. 36 Bácsmegyei Napló, 1921. december 30. 37 U.o. 38 U.o. 39 U.o. 40 Bácsmegyei Napló, 1922. március 10.
