Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
90 DÉVAVÁRI ZOLTÁN A szervezkedés Az, hogy a magyarság politikai szervezkedése 1922 elején kezdődött, annak gyakorlati okai is voltak. Mint arra már utaltunk, az interregnum időszaka, majd az azt követő alkotmányozó nemzetgyűlés a kisebbségeket, köztük a magyarokat is kizárta az állampolgári jogok birtoklásából. A hosszan elnyúló folyamat végül az optálási joggal oldódott meg, amellyel 1922. január 26-tól lehetett élni. A délvidéki magyarság jogilag ugyanis ettől a dátumtól léphetett a teljes jogú SzHSz állampolgárok kötelékébe, s elméletileg ekkor nyerte el a politikai jogokat is. A pártalapítást azonban az állampolgári jogok hiányán túl továbbra is nehezítette a magyar politikai elit megosztottsága. A különböző megbeszéléseken abban azért nagyjából mindenki egyetértett, hogy olyan személyt kell a magyar szervezkedés élére állítani, aki a magyar időszak pártharcaiban nem kompromittálódott, illetve azokban nem vett részt.4 1 A szabadkai, nagybecskereki, zombori, zentai volt magyar politikusok, mint Várady Imre,4 2 Falcione Árpád,43 egykori országgyűlési képviselők, vagy Bíró Károly4 4 Szabadka utolsó magyar polgármestere és Pleszkovich Lukács4 5 az utolsó magyar főispán közötti ellentéteket azonban nehéz volt elsimítani. További gondot jelentett az, hogy a magyar elit egy jelentős része — ebben az időszakban ennek oszlopos vezetője az egykori főispán, Pleszkovich volt, aki később autonomista programmal fog fellépni — a hogyan tovább kérdésében nem tudott egyetértésre jutni. Pleszkovich szerint még nem jött el az ideje a politikai szervezkedésnek, a magyarságnak kulturális és a gazdasági kérdésekre kell összpontosítania a figyelmét, sőt úgy vélte, hogy bárminemű politikai fellé-41 A Magyar Párt megalakulásának háttéreseményeit Csuka János és Mészáros Sándor feldolgozásából, illetve a diplomáciai háttér feltérképezésével kiegészített eseményeket A. Sajti Enikő kutatásaiból ismerjük. (Csuka János: A délvidéki magyarság története 1918-191, Budapest, 1995. 47-72. A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség... i. m. 28^47. A szerb politikai elitnek a kisebbségekkel kapcsolatos megfontolásairól és az előzményekről Sándor Mesaros: i. m. 137-147.) 42 Várady Imre (Katalinfalva, 1867. március 11 - Nagybecskerek, 1959. március 6.) Jogász. 1905-től az ellenzéki Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Az impériumváltás után a Magyar Párt befolyásos politikusa lett, 1927-ben országgyűlési képviselő, 1939-ben jugoszláv szenátor. A II. világháború alatt nem vett részt a politikában, 1945-ben véglegesen visszavonult a közélettől. 43 Falcione Árpád (1875. október 4. Zombor - ?) Jogász. Az 1910-es általános választásokon, a Nemzeti Munkapárt programjával kapott parlamenti mandátumot. Az 1920-as években a Magyar Pár; egyik szervezője, vezetője. 1942. február 9-étől behívásos alapon a magyar országgyűlés tagja. 1944. augusztus 29-én, Deák Leó leváltása után Bács-Bodrog vármegye főispánjának nevezték ki. 44 Bíró Károly (Szabadka, 1864 (?) - Szabadka, 1952 (?)) Jogász. 1902. decemberétől 1918-ig Szabadka polgármestere. Nevéhez fűződik a város gazdasági felvirágzása, illetve belvárosának a kiépítése. Az 1941-es impériumváltáskor nem vállalt semmilyen tisztséget, visszavonultan élt egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig. 45 Pleszkovich Lukács (Szabadka, 1872. június 18 - Szabadka, 1927. november 22). A szabadkai Népkör magyar művelődési egyesület alapító tagja, az ellenzéki Friss Újság egyik társszerkesztője. 1918-ban főispán-kormánybiztossá nevezték ki. 1922 nyarán tiltakozásul a Népkört ért magyarországi antiszemita vádakra, lemondott annak elnöki tisztségéről is. 1925-ben ismételten aktivizálódott a politikai porondon. A demokratákkal történt kiegyezésnek köszönhetően, azok listáján vajdasági autonomista programmal be is került a belgrádi törvényhozásba. L. Kolozsi Tibor: i. m. 323.
