Századok – 2013

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655

673 Az ellenforradalom hatalomra jutása után összeülő zalai közgyűlés 1919. szeptember közepén határozatban szögezte le, hogy a Friedrich-kormány meg­alakulását üdvözli, és a továbbiakban „kizárólag csakis oly kormányt hajlandó elismerni és támogatni, mely kifejezetten nemzeti és keresztény alapon áll”.74 75 Ugyanezen az ülésen az alispán és a vármegye erős embere, Bosnyák Géza föld­­birtokos világossá tették állásfoglalásukat az elmúlt két év eseményeivel kap­csolatban. Mind a Tanácsköztársaságról, mind az 1918. évi őszi eseményekről mélységesen elítélően nyilatkoztak és azokat a magyar nemzettel szembeni tá­madásnak minősítették. Bosnyák Károlyit tudatos hazaárulónak nevezte, aki összejátszott a „rablógyilkos kommunistákkal”, s már „kormányzata idején is állandó összeköttetésben volt a kommunistákkal, tanúk vannak reá, hogy Kun Bélával és Számuelyvel naponta érintkezett, sőt utóbbit eldugva tartotta a ki­rályi várpalotában”.76 A vármegyei közgyűlés igazoló bizottságot állított fel tag­jai és a tisztviselők elmúlt időszakbeli tevékenységének kivizsgálására. A javas­latot előterjesztő Árvay Lajos nyugalmazott alispán a következő szavakkal bé­lyegezte meg a kommunizmust: „A kommunizmus az államot, hazát, nemzetet, társadalmat és az embert megtagadta, a hitet, erkölcsöt, vallást és általában véve mindent, ami szent, magasztos és nemes, emberies, elismert és tiszteletre, s követésre méltó volt, a sárba hurcolt meg, a jogot, törvényt és igazságot lábbal tiporta, az egyéni és honpolgári szabadságjogokat önmaga részére sajátította ki, a magántulajdont megszüntette, a köz- és magánvagyont elkobozta, mindent el akart pusztítani úgy, hogy kő kövön ne maradjon, szóval állami, nemzeti és társa­dalmi életünk ezer éves alapjait lerombolni törekedett és csak azoknak adott, minden személyválogatás nélkül kivételes jogokat, igazságot, szabadságot és ál­talában véve minden földi jókat, akik zászlójára esküdtek föl.”76 Nem sokkal később, 1920 decemberében a zalai közgyűlés ismét határo­zott hangú állásfoglalást tett közzé, amely már a vármegye kereteit túllépve, országos jelentőségű üggyé nőtte ki magát. A zalaegerszegi választókerületet tíz évig a Néppárt színeiben képviselő boldogfai Farkas József fia, Farkas Tibor előterjesztésére ugyanis a vármegye törvényhatósági bizottsága a következő feliratot intézte Horthy Miklóshoz: „Zalavármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlése fájdalommal látja, hogy a nemzetgyűlés hivatásának megfelelni nem képes és az ország nem­zeti, erkölcsi és gazdasági feltámadását előmozdítani nem tudja. Kormányzónk­ba helyezett bizalmunk indít arra, hogy hazafias aggodalmainkat felirati jo­gunk alapján közöljük és ugyanakkor biztosítsuk Főméltóságodat arról, hogy Zala vármegye megnyugvással veszi majd tudomásul, ha Főméltóságod ennek a szerencsétlen országnak a vezetését — addig is, míg a nemzet által reá ruházott A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN si származású földbirtokosok és tisztviselők voltak. Vö. Politikai küzdelmek Zala megyében a két vi­lágháború között. 1. kötet 1918-1931. Szerk. Paksy Zoltán, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2006. (Zalai Gyűjtemény 62.) 69. és 89-90. 74 ZVTB jegyzőkönyv, 1919. szeptember 9. 23606. sz. 7. jkv. (Közli Politikai küzdelmek Zala me­gyében i. m. 153.) 75 Uo. 22782. sz. 1. jkv. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 147-153.) 76 Uo. 22911/1919. jkv. 54. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 144-147.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom