Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
674 PAKSY ZOLTÁN jogkörében a nemzet felfogásáról alkotmányos módon meggyőződhetik — a napi, személyi és pártpolitikán felülemelkedni tudó, hivatott szakértőkre bízza.”77 A feliratban tehát a vármegye elégedetlenségét fejezte ki a nemzetgyűlésben folyó, a nemzet érdekeit szerinte nem képviselő pártpolitikai csatározások miatt, és szakértői kormány kirendelését látta szükségesnek. A határozatnak azonban csak részben a tartalma, sokkal inkább jogi vonatkozásai miatt támadt országos visszhangja. A vármegye ugyanis az ősi szokások szerint nyilvánította ki véleményét az ország ügyeivel kapcsolatban, s ehhez az 1886. évi XXI. törvény a dualizmus parlamentáris keretei között is biztosította a jogot. Ferdinándy Gyula belügyminiszter azonban a feliratot megsemmisítette arra való hivatkozással, hogy egy vármegye az állami szuverenitás legfontosabb intézményét, a nemzetgyűlést ilyen módon nem kritizálhatja. A kormányzati reakció Zala megyében hatalmas felháborodást váltott ki, melynek eredményeként 1921 januárjában a közgyűlés nevében az alispán előterjesztést tett a belügyminiszterhez rendelete visszavonása érdekében, egyben hasonló tiltakozó állásfoglalás végett átiratot intézett valamennyi megyei törvényhatóságnak. Mivel a belügyminiszter az előterjesztésnek a törvényben előírt határidőig nem tett eleget, a vármegye hivatalosan is panasszal fordult a Közigazgatási Bírósághoz.78 Mindezzel párhuzamosan zajlottak a magyar közigazgatás rendjének megreformálását célul kitűző kormányzati előmunkálatok, ugyancsak Ferdinándy belügyminiszter irányításával.79 A törvényi változások a vármegyék jogköreit is érintették volna a centralizáció jegyében, s ez is a zalai politikai elit határozott ellenállásával találkozott. Az 1921. február 1-jén összeült közgyűlés határozata a következőképpen fogalmazott a vármegyék jogaival kapcsolatban: „A nemzet politikai közélete sohasem volt csupán az országgyűlésre szorítva, hanem autonóm intézményekkel lett megvalósítva, az úgynevezett intézményes önkormányzat útján, amely az alkotmányos életnek célja és lényege is. Az intézményes önkormányzat szervei között a történeti fejlődés a megyei szerkezetet oly hivatásokkal ruházta föl, amelyeknek rendkívüli fontosságát hazánk viszonyai között alig lehetne túlbecsülni. [...] A törvényhatóságok ezen joga az alkotmányosság szempontjából olyannyira fontos, hogy egyes közjogászok álláspontja szerint ez a jog bizonyos viszonyok között a parlamentarizmus elfajulásának korrektívumaként szolgálhat.”80 Az 1921. március 8-án ülésező közgyűlés ismét visszatért erre a kérdésre, s a vármegyék szerepével kapcsolatban leszögezte, hogy a kormányzat „az ezer éves vármegyei szervezet megbolygatásával a magyar alkotmányos szabadság, 77 ZVTB jegyzőkönyv, 1920. december 14. 33441. sz. 1635. jkv. (Politikai küzdelmek Zala megyében i. m. 236-237.) 78 Németh László-. A Közigazgatási Bíróság ítélete a vármegyei autonómia tárgyában (1921). In: Wlassics Gyula és kora 1852 - 1937. Szerk. Kapiller Imre, Zalaegerszeg, 2002. (Zalaegerszegi füzetek 8.) 132-135. A Közigazgatási Bíróság jogerős ítéletében a vármegyének adott igazat, a belügyminiszternek vissza kellett vonnia a feliratot megsemmisítő határozatát. 79 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976. 350. 80 ZML Zala Vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyve, rendkívüli közgyűlés, 1921. február 1. sz. n.
