Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
94 DÉVAVÁRI ZOLTÁN már a kisebbségi intézményrendszer felállítására tett első, igaz, igen gyenge, elsősorban elméleti kísérletét mutatta. A Magyar Párt programját formálók bár igyekeztek elkerülni egy-egy társadalmi osztálynak a hangsúlyos megjelenítését és képviseletét, s helyette az átfogó, a társadalom egészét érintő kérdésekkel kívántak foglalkozni, azon — a földreformmal és a gazdasági élettel kapcsolatos téziseknél — nemcsak hogy érezhető a Jászi által vázolt koncepció erőteljes hatása, hanem ugyanakkor határozottan felismerhetőek benne a Dettre János által felvetett kérdések is. A program a nagybirtokok érintetlensége helyett egyértelműen, mégpedig radikálisan a magyar nincstelenek földhöz juttatásáért szállt síkra. Az önkormányzatiság és a liberális gazdaságpolitika kérdéseinek feszegetése már túllépett a klasszikus kisebbségvédelmi politikán; az a közösség jogi és gazdasági esélyegyenlőségét, érvényesülési lehetőségét és szükségességét volt hivatott demonstrálni. A részarányos foglalkoztatást szorgalmazó pont pedig a mai napig a kisebbségi pártpolitizálás egyik alaptéziseként jelenik meg. Mindezek ellenére feltűnő, hogy a felsorolt tételek a kultúra kérdését alig érintik, mintha a készítők teljesen figyelmen kívül hagyták volna az intézményépítés, alapítás kérdését. Meglepő ez már csak azért is, mert az „aktivisták" és a „passzivisták" között ekkor még elemi erővel zajló vita éppen a kulturális és a politikai szervezkedés közötti eltérések, a hatékonyság milyenségének jegyében zajlott. 1922-ben a fő kérdés azonban a kisebbségi életre való felkészülés és berendezkedés körül forgott. Az adott helyzetben az egyetlen járható útnak a meglévő, vagy a megmaradt keretek megőrzése, esetleg visszaállítása tűnt. A magyar intézményépítés stratégiája egy olyan légkörben, amikor az állam éppen tudatosan leépítette le , még nagyon távolinak, elérhetetlen messzeségnek tűnt. A formálódó Magyar Párt képviselői ebben a helyzetben nem tudtak olyan átfogó stratégiát kidolgozni, amelyik az egyes részletkérdéseket pontosíthatta, megfogalmazhatta volna. A merőben új helyzetben, ha látták és felismerték is a kisebbséggé lett magyarság esetleges intézményi kitörési pontjait, azok számbavétele, területre történő lebontása sok időt igényelt. A kisebbségi létbe került magyarság önmegismerése, erejének számbavétele, kulturális szintjének és lehetőségeinek feltérképezése még hosszú évekig váratott magára. Erre a feladatra először majd egy évtizeddel később, a polgári centrista Kalangya és a baloldali Híd c. folyóiratok köré tömörült értelmiség vállalkozott. A Magyar Párt elfogadott programjának egyes közjogi elemei tehát 1868-ig, illetve a békeszerződések által biztosított kisebbségi jogok követeléséig vezethetőek vissza. Alapvetően a magyar közösséget leginkább sújtó kérdéseket igyekezett felvázolni, azokra kívánt adekvát választ adni. Ebből a szempontból a program a követelések összefoglalásának, az impériumváltás előtti status quo megőrzésének, az állandóan romló helyzet megállításának, mintsem egy radikálisan új, a helyzethez alkalmazkodni, s abban hosszú távon berendezkedni kívánó építkező stratégiának tekinthető. A gazdasági elemek - a földreformmal és a munkajoggal kapcsolatos tézisek, a magyar kulturális-, gazdasági- és szociális intézményeknek a költségve-
