Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
938 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS ja van (a szultán és a négy aga), s valójában már a nagyvezír szava sem számít. Az agák azonban még jobban fokozni igyekeztek hatalmukat. 1651 késő tavaszán a meghatározó értelmiségi családból származó sejhüliszlámot, Beháí Mehmedet és a két kádiaszkert kiszorították a hatalomból, s nekik inkább megfelelő személyeket állítottak a helyükre. Szijávus nagyvezírségét azonban — elsősorban a háttérben álló Turhán szultán miatt — még így is veszélyesnek ítélték meg. Kettős csapást terveztek tehát. Egyfelől megvádolták a nagyvezírt, hogy a szultán életére tör és egy másik herceget próbál hatalomba segíteni, másfelől Turhánt is félre kívánták állítani. A janicsárok és a mellettük felsorakozott vallási vezetők (a sejhüliszlám, a két kádiaszker, az isztambuli főbíró és a nakíb) 1651. szeptember 2-án a janicsáraga palotájában gyűltek össze, s egy „halállistát” szerkesztettek, amelyen legfőbb ellenlábasaik — Turhán szultánanya hívei — nevei szerepeltek. Közben Köszem szultán sem tétlenkedett a háremben, a hatalom átvételét tervezte a fekete eunuch agákra és a bosztándzsikra támaszkodva. Úgy gondolták, hogy az ifjú IV Mehmed szultán meggyilkolásával kiütik a hatalomból Turhánt, és egy másik anyától született herceget emelnek trónra, nevezetesen Szülejmánt. Köszem egyik rabnője azonban beárulta a tervet, így Turhán és támasza, Szülejmán aga felkészülten várta az eseményeket: Köszem hárembéli párthíveivel rövidesen végeztek, majd betörtek lakosztályába, megfojttatták, testét pedig — az elképzelhető legnagyobb megszégyenítésképpen — az utcára vetették. Az energikus — bár nem mindig szerencsésen politizáló — görög anyaszultánnő története tehát egészen dicstelenül ért véget. Időközben Szijávus pasa nagyvezír a lázongó janicsárokkal bánt el: a szultán megvédelmezésére hivatkozva kitűzette a szent zászlót. Az erős jelkép megtette a hatását, a lázadozok tábora olvadásnak indult, egyre többen gyűltek a lobogó alá. Közben a nagyvezír leváltotta a vallási vezetőket is, így a lázadók mellett már a hit és a jog megerősítő ereje sem állt. A janicsáragák belátták, hogy veszítettek, ezért egyezkedni próbáltak. De már elkéstek: ekkortájt érkeztek meg Abaza Haszan követelései. Szijávus ugyan különféle állásokat — lényegében száműzetési helyeket — adományozott nekik, a gyakorlatban azonban a hatalmuktól megfosztott parancsnokokat néhány napon belül kivégeztette.18 Halálukkal az anatóliai felkelés is véget ért: Ibsír az aleppói tartományt, Abaza Haszan a türkmen agaságot, fegyvertársuk, Topái Mehmed pedig a karamáni beglerbégséget kapta meg. Erdély: a konszolidáció időszaka (1649. június - 1651. szeptember) Az elmaradt adók említett befizetése megolajozta a portai diplomácia addig igen csak csikorgó gépezetét - a Rákócziak pedig ezúttal bőkezűek voltak. A 60000 tallérnyi hátralék rendezésén túl még a felső-magyarországi Rákóczi-birtokok hódoltatásának elkerülése fejében is sikerült összeszedniük további 20000 tallért. (Emellett az 1650. évi kapitiha, Jósika Farkas, radikálisabb mód18 Az új janicsáraga Kara Haszanoglu Hüszejn, helyettese Kücsük Kászim aga lett. A vallási értelmiséget is új garnitúra vezette ekkortól: Ebu Szaid lett a sejhüliszlám, Hanefi és Hodzsazáde Meszúd pedig a két kádiaszker.
