Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
939 szerekkel is megpróbált az ismét kényelmetlenné váló Székely Mózestől megszabadulni.)19 így az 1649 nyarán hatalomra kerülő Kara Murád nagyvezír már kifejezetten barátságosan viszonyult az erdélyi óhajokhoz, és 1650 elején — főként Zülfikár aga üzeneteiből — már úgy tűnt, hogy nem lenne a Porta szándéka ellenére, ha Erdély a lengyelek oldalán mégiscsak beavatkozna az ukrajnai kozákokkal két évvel korábban kirobbant konfliktusba.20 A diplomáciai elszigeteltségből kitörni próbáló kozák hetman, Bogdan Hmelnyickij is gyorsan megtalálta azonban az Isztambulba vezető utat, s több próbálkozás után 1651 elejére bizonyosan elérte, hogy a Porta vazallusává fogadja a kozákokat. Az új konstellációban a Rákócziak jól „helyezkedtek”: ahogyan korábban Erdély a nyugati szövetséges hatalmak támogatását hívta segítségül a Portán, most az erdélyi diplomácia a kozákokat próbálta meg felhasználni a Rákócziak beavatkozásához szükségesnek ítélt portai engedély megszerzése végett. (A kozákok diplomatái azonban 1651-ben nem nagyon vállalták fel a Portán a Rákócziakkal való kapcsolatot.)21 II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 19 Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 146-147.; II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondnak, 1650. jan. 10. MHHD 24. 413.; A trónkövetelő két felkínálkozó magyar szolgájával is arról egyezkedett, hogy méreggel végezzenek urukkal - Jósika Farkas jelentései szerint egyiküknek Erdélyből kicsempészett, mérgezett „mézes pogácsával”, másikuknak „merkúriummal”, azaz higannyal kellett volna a küldetését végrehajtania. Viszonylag hamar kiderült, hogy a készséges ajánlkozók csupán a trónkövetelőhöz hű provokátorok voltak. (1649. dec. 15. TT 1889. 339., 1650. febr. 3. EÉH I. 143-144., 1650. ápr. 10. EÉKH I. 149-150.; Papp Sándor mellékesen utalt rá, hogy a trónkövetelő megöletésével már I. Rákóczi György alatt is kísérletezett az erdélyi diplomácia: Papp SII. Rákóczi György i. m. 143.) 20 1649 nyarán a váratlan nagyvezírcsere miatt végül neki adták oda az előző nagyvezírnek szánt ajándékokat, amit a frissen kinevezett Kara Murád igen jó néven vett: Serédy István jelentése 1649. jún. 5. EÉH I. 75.; a lengyelországi beavatkozásról folyó tanácskozásokról: Jósika Farkas jelentése, 1650. jan. 4. EÉH I. 139-140.; Jósika Farkas jelentése, 1650. jan. 11. EÉH I. 141.; maga Rákóczi Zsigmond is ezt látta volna a jobb lehetőségnek: Rákóczi Zsigmond levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1650. febr. 2. MHHD 24. 417.; Ekkoriban még a szomszédos oszmán vazallus, a moldvai vajda, Vasile Lupu is lengyelbarát politikát folytatott: Dariusz Milewski: Ellenségekből szövetségesek: lengyel-erdélyi kapcsolatok 1648-1653. In: Szerencsének elegyes forgása. II. Rákóczi György és kora. Szerk. Kármán Gábor-Szabó András Péter. Bp. 2009. 29-30.; Dariusz Milewski-. Between a Magnate and a Cossack - Two Marriages of Vasile Lupu's Daughters. Series Byzantina 6. (2008) 55-56.; Ekkor merült fel állítólag ismét Rákóczi Zsigmond és Ruxandra moldvai hercegnő házasságának lehetősége is: Petronel Zahariuc: Gheroghe Stefan moldvai vajda és II. Rákóczi György erdélyi fejedelem kapcsolata. In: Szerencsének elegyes forgása i. m. 65-66., vö. még Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 235., ill. 126-127. 21 Az oszmán-kozák viszony alakulásáról Peter Bartl-, Der Kosakenstaat und das Osmanische Reich im 17. und in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts. Südost-Forschungen 33. (1974) 170-174.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 162-164.; a kozákokhoz küldött követek instrukcióiban mindig kiemelt szerepe volt a portai engedély megszerzésben való kozák segítségnek, amit — a Porta számára a beavatkozást már elvileg elfogadhatóvá tévő egyéb körülmények biztosítására vonatkozó igényekkel együtt — Gebei Sándor a kozákok szempontjából csupán irreális, időhúzó, feltételként értékelt, holott az erdélyi politikusok érzékelték, hogy — legalábbis a látszat szerint — Báthori István példáját követve a fejedelemség nem léphet fel sem önálló kezdeményezőként, sem „békebontóként” a Porta szemében. Az 1649-1651. évi kozák-erdélyi tárgyalásokról összefoglalóan: Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 39-51.; vö. Kemény János votuma, 1649. jún. 14. TT 1889. 332-334.; Újlaki László instrukciói, 1650. okt. 30. TT 1889. 453., Göcs Pál instrukciói 1651 áprilisából [?] és szeptemberéből [?] EÉKH I. 173., 184—185.; a kozákok viselkedéséről: Földvári Ferenc jelentése, 1651. júl. 31. MHHD 23. 81.; 1657-ben hasonlóan semlegesnek mutatkoztak. Ráadásul a krí
