Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891

A THÖKÖLY-FELKELÉS A LONDON GAZETTE HASÁBJAIN 927 gyei király is hátráltatja vagy kivonja a náluk lévő segédcsapatokat.216 A külföl­di erősítés viszont megérkezett, a felkelők katonái pedig sikerrel használták fel azt. Az ezen év novemberében vívott ütközet tanulságai is a külhonból érkező seregek fontos szerepét hivatottak láttatni, ugyanis egy fogságba esett kuruc tiszt szerint a megvert, állítólag 8000 fős had jelentős részben németekből, len­gyelekből és kozákokból állt, és abban alig voltak magyarok - írta a lap.217 Egy év múlva újból a bujdosók felbomlását híresztelték, akiknek állításuk szerint már sehol sem volt több 2-300 katonánál egy csapatban, és reménykedtek ben­ne, hogy ha ez így folytatódik, akkor véget érhet a sokat szenvedett királyságot fölkavaró zűrzavar.218 Ezen időszakot követően azonban már a katonai sikerek azonnali eredményéhez vagy a kuruc mozgalom önmagától való felbomlásához nem sok reményt fűztek, egyedül a tárgyalásos megoldásban látták annak lehe­tőségét, hogy véget vet az országban uralkodó felkavart állapotoknak. Összeg­zésként kijelenthető tehát, hogy azon angol olvasók előtt, akik figyelemmel kí­sérték a kurucok és Thököly dolgait, egy hamvaiból újból és újból feltámadó, a történelem viharaival dacoló felkelés és egy számtalan kalandos elemmel át­szőtt hadvezér életképe elevenedhetett fel. Meddig él a hírnév? A híres ókori hadvezérhez és politikushoz, Themisztoklészhez kapcsolódik az a történet, mi szerint ifjúkorában a tengerparton járva apja partra vetett ha­jóroncsokat mutatott neki, mondván, hogy a nép is így bánik vezetőivel, amikor már nincs rá szüksége.219 Thököly, aki az 1680-as évek második felétől egyre in­kább nem a felkelők vezéreként, hanem török és tatár hadak parancsnokaként kamatoztatta tehetségét, vajon lassacskán a hatalmi paletta szélére kerülve ugyanezt az elfeledést tapasztalhatta úgy katonái, mint az angol olvasóközön­ség részéről? Esetleg az 1690-es évek végére teljesen háttérbe szoruló fejedelem magánélete magán viselhette még korábbi hírneve következményeit, és lehe­tett még annyira érdekes személyiség, hogy a vele kapcsolatos, a nagypolitika eseményeit nem befolyásoló hírek korábbi tevékenysége hálás utójátékaként helyet kaphassanak a Gazette-ban? Időközben a média ugyanis újabb és újabb hősöket, hadvezéreket állított az olvasók elé, így aki nem volt jelen folyamato­san, azt hamarosan elfelejtették. Hiszen a hír olyan, mint a hal, tartja egy angol szólás, aminek három nap után már szaga van.220 Thököly 1685-ös elfogatását követően egyre inkább már nem a lassacskán elhaló felkelés vezetőjeként, ha­nem mint török szolgálatban lévő hadvezér kezdett megjelenni úgy a lap írásai­ban, mint a valós történelmi színtereken. Azt azonban a közvélemény talán sejthette, a bécsi döntéshozók és hadvezérek pedig tudhatták is, hogy bár­216 LG., 1678. április 1., Nr. 1291. 217 LG., 1678. november 18., Nr. 1357. 218 LG., 1679. június 23., Nr. 1419. 219 Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. I—II. Fordította: Máthé Elek. Bp. 1978. I. 108. 220 Joad Raymond: Irrational, Impractical and Unprofitable: Reading the News in Seven­teenth-century Britain. In: Reading, Society and Politics in Early Modern England. Szerk. Kevin Sharpe - Steven N. Zwicker. Cambridge 2003. 196.

Next

/
Oldalképek
Tartalom