Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
lap, csak későbbi utalásokból vagy indirekt módon lehet rájuk következtetni, mivel ha mindazon engedmény és lépés bekövetkezett vagy eredményre vezetett volna, amelyet közöltek, minden bizonyára nem lett volna szükség azok további követelésére. Ezt a leghatásosabban talán egy 1679-es tudósítás szemlélteti, ami szerint az elégedetlenekkel megtörtént a dolgok „elsimítása”, a bujdosóknak visszaadták birtokaikat és engedélyezték számukra a szabad vallásgyakorlatot.181 Az ilyen és ehhez hasonló, sokszor hangoztatott engedmények ellenére a felkelők azonban továbbra is kitartóan követelték az állítólagos engedmények kiszélesítését vagy megvalósítását, ami a sorok közt olvasni tudó számára egyértelmű üzenet volt. A vallásügyi kérdésen belül meg kell említeni, hogy a lap már 1670-től kezdve szinte folyamatosan a törökkel való összejátszással vádolja meg a kurucokat, de ugyanakkor azt is érzékelteti, hogy a porta segítsége csak korlátozott jellegű, és általában kvártély vagy csekélyebb fegyveres erő biztosításában ki is merül. Annak ellenére, hogy Sztambul többször is igyekezett Bécset meggyőzni az ellenkezőjéről, a törökkel való szövetség bélyege fennállása során végigkísérte a mozgalmat az újság oldalain. A THÖKÖLY-FELKELÉS A LONDON GAZETTE HASÁBJAIN 923 A „békét óhajtók” A már említett, két oldal között folyamatosan zajló tárgyalások, majd azok sikertelenségéhez fűzött vélemények több alkalommal is tükröződtek az egyes híradások sorai között, amelyeket a későbbiekben már a felkelést egy személyben vezető Thököly szándékainak őszinteségével kapcsolatos kommentárok sora követett. A császár által kezdeményezett első békekötési kísérletek megfeneklése után mind több értesülés szólt arról, hogy a bujdosók a béketeremtés valódi kerékkötői. Egy 1677-es írás szerint a rebellisek megvetéssel utasították vissza az uralkodó által felajánlott amnesztiát,182 amit a következő évben is megismételtek, mivel Lipót a szabad vallásgyakorlat engedélyezésével kapcsolatosan nem akart engedni.183 A lapban a felkelőkkel ellentétben a császár megbékélés utáni őszinte vágyát soha sem érte kritika, sőt, nem egy alkalommal dicsérték is e szándékát.184 A mérleg nyelve azonban ekkoriban nem a közkegyelem, hanem a vallás ügye volt, mivel a lap szerint a bujdosók kinyilvánították, hogy a királlyal minden témával kapcsolatban hajlandóak egyezkedni, csupán a jezsuitákat nem tűrik tovább az országban.185 1679-ben is a béke iránt sokat fáradozó elégedetleneket emlegetnek,186 de egy esztendő múlva már arról írnak, hogy az uralkodó kezdeményezései velük szemben haszontalannak bizonyultak.187 Ekkor a lehetséges forgatókönyvek már annyira rossznak tűntek, hogy 181 LG., 1679. szeptember 1., Nr. 1439. 182 LG., 1677. augusztus 6., Nr. 1223. 183 LG., 1678. május 9., Nr. 1302. 184 Mint 1678-ban, amikor is egy írás szerint az uralkodó legfőbb óhaja a magyar ügy rendezése volt, főleg az utóbbi évek folyamatos zavargásaiban szenvedő szegény lakosok iránti szánalomból. LG., 1678. június 3., Nr. 1309. 185 LG., 1678. december 12., Nr. 1364. 186 LG., 1679. augusztus 11., Nr. 1433. 187 LG., 1680. július 12., Nr. 1529.
