Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Vincze Dániel: Rebellisek, elégedetlenek, magyarok. A Thököly-felkelés a London Gazette hasábjain IV/891
924 VINCZE DÁNIEL Lipót augusztusban a hozzá küldött követek kéréseit valósággal lesöpörte az asztalról, és kinyilvánította, hogy amint lejár az éppen érvényben lévő tűzszünet, megtámadja a rebelliseket.188 A kilátástalanná váló helyzetből az első reménysugarat Thököly feltűnése jelentette az udvar számára, akiben először kételkedve bár,189 de bizakodtak,190 reményeiket azonban a kuruc vezér török kapcsolatairól szóló értesülések egyre kevésbé támasztották alá.191 1681 őszén azonban, amikor is Thököly nem jelent meg a soproni országgyűlésen, sőt, újabb hadjáratot indított, már Bécsben is elítélően nyilatkoztak róla, mondván, hogy ő és főemberei a „szabadság és vallás” jelszavai alatt becsapták és nagy kínokba vezették a népet, az általuk hangoztatottak pedig csupán saját törekvéseik és nyugtalan természetük fedezésére használtak fel.192 Az 1682-es év eseményeit követően Thököly megítélése is egyértelművé és visszafordíthatatlanná vált. 1684 elején már úgy írnak róla, mint aki makacsul kitart rebelliója folytatása mellett, azon főurakat, akik el szándékoztak tőle szakadni, a halálba küldi, a császárhoz kegyelemért folyamodókat pedig tűzzel-vassal fenyegeti.193 1684- ben már nyíltan kimondták azt, hogy a kuruc vezér tárgyalásai mögött semmi őszinte szándék sincs, pusztán az időnyerés vágya,194 később pedig már az egész háború fő kirobbantójaként tüntették föl,195 és ennek a vélt felelősségének tulajdonították azt is, hogy 1685 őszén „két másik emberrel együtt” kizártak a meghirdetett közkegyelemből.196 Egy sokszor eltemetett ember és mozgalom A korabeli olvasóknak valószínűleg nem tűnt fel túlságosan azon állítás folyamatos hangoztatása, amely az újság több évtizednyi anyagát utólag egyszerre átvizsgáló számára sokszori ismétlődésével hívja fel magára a figyelmet. A lap ugyanis meglehetősen gyakran közölt olyan híreket, amelyek a kurucok teljes felbomlásáról vagy totális vereségéről szóltak, ezeket azonban utólag, ahogyan újra számolni kellett a bujdosók erejével, kénytelen volt helyesbíteni. Hasonló híradások láttak napvilágot a mozgalom vezetőjével, Thökölyvel kapcsolatosan is, aki a beszámolók szerint nem egy alkalommal épphogy csak megúszott egy-egy ütközetet, egészségi állapota pedig közel akkora mértékben fenyegette életét, mint a császáriak,197 akik újból-és újból megpróbálták véghezvinni azt, aminek kivitelezésében a természet oly sokszor kudarcot vallott: megölni — vagy legalábbis foglyul ejteni — Thökölyt.198 A hadi helyzet fordulá188 LG., 1680. augusztus 9., Nr. 1537. 189 LG., 1680. szeptember 23., Nr. 1550. 190 LG., 1680. október 4.; Nr. 1553. 191 LG., 1682. január 23., Nr. 1689. 192 LG., 1681. szeptember 15., Nr. 1652. 193 LG., 1684. február 7., március 10., Nr. 1902; 1911. 194 LG., 1684. június 19., Nr. 1940. 195 LG., 1685. december 7., Nr. 2093. 196 LG., 1685. szeptember 3., Nr. 2066. 197 A témára nézve 1. Thallóczy Lajos - Győry Tibor: Thököly Imre betegsége. Századok 40. (1906) különnyomat. 198 Első alkalommal 1683 telén értesülhetnek az olvasók róla, hogy Thököly „nagyon beteg"L.G., 1683. december 20., Nr. 1888. Hosszú szünetet követően 1690 tavaszán ugyanerről szóltak a
