Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
86 DÉVAVÁRI ZOLTÁN Újvidéken a gimnázium magyar osztályaiból végleg kitiltották a zsidókat. Az első éves tagozaton a magyar nyelvű oktatást azzal az indokkal szüntették meg, hogy a zsidók kitiltása után a gimnáziumba jelentkezők közül alig százat ismertek el magyarnak, s ez nem elégséges az oktatás megkezdéséhez.20 Magyar nyelvű elemi oktatásban 967 fő vett részt, míg a németül 161, szerb nyelven 1270 kisdiák tanult, a polgári iskola elsős magyar osztályába 33 fiú és 47 lány iratkozott be.2 1 A Pribicevic-féle iskolatörvénynek az áldozata volt a szabadkai zsidó elemi is, ahol törvényileg kötelezték a szerbül nem tudó tanítókat, hogy szerbül tartsák meg az órákat. A szülők hiába tiltakoztak és hiába próbálták meg végső elkeseredettségükben a gyerekeket a megmaradt magyar osztályokba átíratni, a hatóságok ezt a vallásukra hivatkozva megtagadták.2 2 Egy évvel később, 1923. márciusában az Oktatási Minisztérium végül körlevélben tiltotta el a zsidókat a magyar elemik alsó öt osztályától is.2 3 A kezdeményezők: Jászi Oszkár és Dettre János Az orientációs pontot vesztett, megtizedelődött értelmiség és a szerveződés kérdésében sem egységes politikai elit az új állam kisebbségeket sújtó intézkedéseire azok tényszerű leírásán túl a kezdeti időszakban nem tudott adekvát, érdemi választ megfogalmazni. A helyzetet nehezítette, hogy az érdekérvényesítés alapvető eszközeinek hiánya miatt semmilyen olyan eszköz, mechanizmus nem állt rendelkezésre, amivel e jelenségek ellen hatékonyan fel lehetett volna lépni. A magyarság önszerveződését, a különböző csoportok együttműködését tovább súlyosbította az 1918 előtti világ terhes öröksége: az itteni értelmiség politikai megosztottsága — a függetlenségiek és a munkapártiak egykori küzdelmeinek az emléke, az 1918-1919-es magyarországi politikai események — az őszirózsás forradalom, a tanácsköztársaság és a fehérterror feldolgozatlansága.2 4 A realitásokat figyelembe véve bármiféle kisebbségi stratégia kidolgozása előtt a kik vagyunk, mit akarunk, merre tartunk? kérdés fogalmazódott meg, amelyet az eszmei dilemmákon túl komoly érzelmi megnyilvánulások is kísértek. A hatalmát vesztett magyar középréteg ekkor még a régi világ szellemiségében élve mereven ragaszkodott az 1918 előtti — elvesztett — privilégiumaihoz, gondolatvilágához, „megyeiségéhez". Az önszerveződést tovább súlyosbította — ahogy arra a fentiekben már utí ltunk —, hogy az új állam az agráriumban a tulajdonviszonyokat ugyan a 20 Bácsmegyei napló, 1922. szeptember 21. 21 U.o. 22 Bácsmegyei Napló, 1923. január 14. 23 Zoran Janjetouic: Deca careva, pastorcad kraljeva - Nacionalne manjine u Jugoslaviji 1918-1941, Beograd 2005. 238. 24 Az előzményekről lásd: Lőrinc Péter: Bácskai polgári elmélet (1880-1920), Szabadka, 1976; Árpad Lebl (Löbl Árpád): Gradanske partije u Vojvodini 1887-1918, Novi Sad, 1979; Dr. Kaiman Cehak (Csehák Kálmán): Politicke bőrbe u Backoj i Banatu u vreme vladavine koalicije 1906-1909, Novi Sad, 1987.
