Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
A MAGYAR PÁRT MEGALAPÍTÁSA A DÉLVIDÉKEN (1921-1922) 87 kisbirtokos rendszer irányába mozdította el, ám a reformmal a magyar paraszti és földnélküli tömegek szinte semmit sem nyertek. Ezek a tömegek a vizsgált korszakban a nincstelenség és a nélkülözés hatására a szociális egyenlőség- és igazságosság céljait kitűző kommunista és szakszervezeti mozgalmak, illetve a választási kampányokban felelőtlenül ígérgető szerb pártok felé orientálódtak, s nem voltak kaphatóak sem a nemzeti alapú pártprogramokra, sem a sérelmi politizálásra. Az apátiából való ébredést, az első lépések megtételét nemcsak a kisebbséggé válás lelki sokkja, hanem az új impérium kisebbségekkel szembeni politikája is nehezítette. A magyarok — akárcsak a többi kisebbségi nemzeti közösség—, kimaradtak az 1920-1921-es alkotmányozó nemzetgyűlésből, s a szavazati jogtól megfosztva elméleti esélyük sem volt arra, hogy az interregnum alatt, majd azt követően a nemzetgyűlésben képviseljék érdekeiket. Tovább nehezítette a magyarság helyzetét, hogy az állampolgári jogfosztottság és az opciós határidő lejártának elhúzódása miatt a legális szervezkedés 1921 végéig gyakorlatilag lehetetlen volt. Ha esetleg meg is fogalmazódtak elképzelések és törekvések a hogyan továbbra, az általános depresszió, illetve azok az irreális remények, amelyek az új helyzetet továbbra is átmenetinek tekintették, eleve gátolták a konkrét szervezkedést. Elsősorban ez volt az oka annak, hogy 1921 végén, amikor immáron egyértelmű lett, hogy a hatalom váltás évtizedekre határozza meg a kisebbségbe szakadt magyarság helyzetét és mozgásterét, maga a közösség még mindig nem találta meg azt az erkölcsi és politikai eligazodást, amelytől szükségszerűen függött további sorsának az alakulása. A teljes jogfosztottság időszakában a magyar tudatot, szellemet és közéletet kizárólag a továbbra is megjelenő magyar sajtó biztosíthatta. A nehéz, mármár kilátástalan helyzetben a politikai és kulturális szerveződés alapját tehát nekik kellett lefektetni, és kiművelni. Az impériumváltást követően, a magyar lapkiadás újra engedélyezése után a Délvidék négy vezető napilapja a Bácsmegyei Napló, a Becskereken megjelenő Torontál,2 5 az 1921. december 16-án indult, s később a Magyar Párt hivatalos lapjává lett - szabadkai Hírlap26 valamint a Fáth Ferenc apátplébános befolyása alatt álló, Szlezák Rezső ügyvéd által szerkesztett 1920. december 12-én indult újvidéki Délbácska, a Reggeli Újság elődje volt.2 7 A legkiemelkedőbb, a legnagyobb energiával dolgozó napilap kétségtelenül a Fenyves Ferenc2 8 tulajdonában lévő, Szabadkán megjelenő Bácsmegyei 25 Németh Ferenc: Egy régi lap törzsgárdájáról. A becskereki Torontálról indulásának 120., napilappá alakításának 100. évfordulója kapcsán. Magyar Szó, 1992. március 7., 14., 21. Uő.: A nagybecskereki sajtó története (1849-1918), Újvidék, 2004, 27-45. 26 Bővebben lásd: Kolozsi Tibor: A szabadkai sajtó 1919-1945, Újvidék 1979. 95-108. 27 A Délbácska történetét lásd: Hornyik Miklós: Dél-Bácska története (1920-1929) Újvidék, 1985. 28 Fenyves Ferenc (Nagyszentmiklós, 1885. szeptember 16 - Szabadka, 1935. október 15.) Jogász, újságíró. Gimnáziumi tanulmányait Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Munka Artúr, Jász Dezső osztálytársaként végezte. 1908-tól lett a Bácsmegyei Napló szerkesztője, s egy rövid nagyváradi kitérőt leszámítva annak élén maradt egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig. 1941-ben a magyar hatóságok a lapot betiltották.
