Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 877 holland követ urakat, és mindenkitől szíves fogadtatásban részesültem. Bár tőlük úgy értesültem, hogy a magyarországi ügyek mostani állapota szerint felcsillant némi remény a császár és a magyarok közötti békére, és arra, hogy a feszültségterhes és sürgető ügyben valamilyen eredményt lehessen elérni, én mégis úgy látom, hogy egyik fél részéről sem érdemének és súlyának megfelelően kezelik az ügyet, és nem tudom, miben reménykedhetnék. A nagyságos követ urak, akik ma írnak helyzetjelentést Önöknek, eddig általánosságban közölték velem, mi a teendő, és mi várható ezután, a részletekre holnap és az azt követő napokban fognak rátérni. Nagyon aggódtam, nehogy későn érkezzem, s már most tapasztalom idejöttöm időszerűségét, még mielőtt ittlétem haszna nyilvánvaló lenne. Bárcsak rendeltetésem vagy lehetőségem lenne, hogy ittlétem és maradásom némi reménnyel a császár és a magyarok közötti sürgető béke javára és helyreállítására szolgáljon. Nagyon fájnak a mindkét fél részéről tapasztalt gyarlóságok és tévelygések, és ha az ügyek kezelésében nem követnek magasabb szempontú, jobb módot és rendet, és nem győzedelmeskedik a belátás és a józan ész, attól tartok, hogy úgy a szabadság, mint a vallás pusztulásához vezet minden. Barátom Londonban kelt szeptember 7-i leveléből, amelyet ma kaptam kézhez, nagy örömmel értesültem arról, hogy Ófelsége a Királynő — akit mindenütt a jó ügy és Európa anyjaként [121v] és megtartójaként tisztelnek — nagyságos Pembroke gróf urat a Staten Generaalhoz küldte,67 hogy ott szolgálja a közös ügyet, és a legújabb bajokra gyógyírt találjon. Kétségkívül igen kedvelt vendég érkezik a belgákhoz, aki nem fog úgy búcsút inteni Belgiumnak, hogy fáradozásainak ne lennének gyümölcsei. Ugyanezen levélből megtudtam, hogy nem hiányoznak azok sem, akik az én postai hivatalomra pályáznak, és mindent elkövetnek azért, hogy felmentsenek, és másnak adják azt; ami a legkevésbé sem aggaszt, mivel az én leghűségesebb pártfogóim, Ön és a nagyságos kincstárnok úr [Godolphin], messzemenően meggyőztek arról, hogy nem engedik, hogy valami kár érjen, vagy valaki ártson nekem. Hogy ne legyek túlságosan az Ön terhére, abbahagyom. Alázatosan kérem, hogy méltóztassék felajánlani a nagyságos kincstárnok úrnak alázatos szolgálatomat és azzal felérő tiszteletemet, amit alázatosan kérem, legyen szíves felajánlani az Ön nagyságos feleségének is, Önt és hozzátartozóit az isteni gondviselés és szeretet, magamat az Ön régi pártfogásába és jóindulatába ajánlom, maradok lekötelezett szolgálattal és örök tisztelettel, Tekintetes és nemes Uram! Az Ön legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája: Adam Francke senior Adam Franck tehát rögtön megérkezésekor aggódva tapasztalta, hogy „egyik fél részéről sem érdemének és súlyának megfelelően kezelik az ügyet”, a belátás és a józan ész [prudentia et sana ratio] helyett emberi gyengeségek és tévedések [infirmitates et errores] nehezítik a megegyezést mindkét táborban. Franck eddig a magyarokra nem tett kritikai megjegyzést leveleiben, így valószínűnek tarthatjuk, hogy a szeptemberi — a magyarországi rendek konföderációját létrehozó — szécsényi gyűlésen hozott határozatokról kaphatott rövid tájékoztatást az angol és holland követektől. Stepney november 4-én a következőképpen számol be a határozatokról Harley-nak: „a szécsényi gyűlés jobban összekovácsolta a vezetőket és a népet, mint valaha: felhasználván az alkalmat, új kormányzatot alakítottak ki maguk között körülbelül a szomszédos Lengyelország mintájára, általános akarattal 24 (négy egyházi és húsz világi) személyt választva a Királyság szenátorai címre, az országot érintő minden ügyet illetően 67 Thomas Herbert, Pembroke grófja diplomáciai küldetéséről és holland-angol külpolitikai feszültségekről 1. alább.
