Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Dévavári Zoltán: Szembesülés, alkalmazkodás és térkeresés. A Magyar Párt Megalapítása a Délvidéken (1921-1922) I/83
84 DÉVAVÁRI ZOLTÁN után mégis visszatérhetett az országba, végérvényesen kénytelen volt elhagyni a szülőföldjét. A kiutasítások jó alkalmat teremtettek a személyes bosszúra, a vélt, vagy valós sérelmek megtorlására is.4 1922 augusztusában felmentették az utolsó még hivatalban lévő magyar bírákat:5 Léner Antal, Kovács Lajos, Bakuié Géza — vélhetőleg törvényszéki — bírókat, Rottman törvényszéki bírót, Bodnár Sándor és Bisttyák járásbírót.6 A magyar közösség érdekérvényesítése szempontjából az impériumváltás egyik nagy vesztese a társadalmi és a politikai elit volt. A. Sajti Enikő megállapítását idézve: „az új állam hirtelen és radikálisan fosztotta meg ezt a társadalmat eddigi, jórészt földhöz és államapparátushoz kötődő felső és középrétegeitől, úri középosztályától."7 A hatalom által kezdeményezett kiutasítások, az indirekten ösztönzött optálások és áttelepülések gyakorlatilag lefejezték nem csak a magyar időkben az állam szolgálatából élő réteget, de annullálták a majd másfél évszázad alatt létrejött nagybirtokos réteget is.8 Ezek az intézkedések a közösség egészének általános megfélemlítését szolgálták. Maga az földreform9 eredetileg nem politikai, hanem gazdasági kérdés volt — a hatóságok a jogosultság feltételeinek a megállapításánál elvileg nem tettek nemzetiségi különbséget, általános feltételül csak az állampolgárságot állapították meg —, azonban a Magyarországtól elcsatolt területeken a reform végrehajtásánál elsősorban a politikai szempontok érvényesültek. A nem szláv nemzetiségű állampolgárokat a legtöbb esetben törvénytelenül kizárták a juttatásokból,1 0 ami azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági proletariátus jelentékeny hányadának esélye sem volt a földhöz jutásra.1 1 A Vajdaságra (akárcsak Montenegróra) még a provizórium időszakában, 1919-ben kiterjesztették a szerbiai iskolatörvények hatályát.1 2 Az 1920. augusztus 27-én kiadott rendelet minden iskolát államivá nyilvánított. A kisebb-Személyesen interveniált Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszternél az újvidéki razzia leállítása ügyében. Az ország német megszállását követően a Gestapo letartóztatta és Budapestre vitte. Ettől kezdve sem közigazgatási, sem politikai feladatot nem végzett. A háború után a jugoszláv hatóságok golyó általi halálra ítélték, s 1945. november 26-án kivégezték. 4 Bácsmegyei Napló, 1922. április 19. 5 A bírók teljes nevét, illetve pontos tisztségüket az adatok hiányossága maitt nem sikerült minden esetben megállapítani. . 6 Bácsmegyei Napló, 1922. augusztus 2. 7 A. Sajti Enikő: Változások a kisebbségi magyar társadalomban; Bűntudat és győztes fölény -, Magyarország, Jugoszlávia és a délivdéki magyarok, Szeged, 2010. 62. 8 Bővebben lásd: A. Sajti Enikő: Az impériumváltás hatása a délvidéki magyarok társadalomszerkezetére, Limes, 2002. 2. sz. 41-50. 9 A földreformról lásd: Nikola L. Gacesa: Agrarna reforma i kolonizacija u Backoj 1918-1941, Novi Sad, 1968. U.ő.: Agrarna reforma i kolonizacija u Banatu, Novi Sad, 1972. U.Ő.: Agrarna reforma i kolonizacija u Sremu 1919-1941, Novi Sad, 1975. Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között, Lendva 2004. 10 A magyarok társadalmi szerkezetéről, gazdasági pozícióik térvesztéséről Mészáros Sándor is részletesen írt. Sándor Mesaros: Polozaj madara u Vojvodini 1918-1929, Novi Sad, 1981. 87-107. 11 Bácsmegyei Napló 1921. november 15. 12 A. Sajti Enikő: Impériumváltások, revízió, kisebbség - Magyarok a Délvidéken 1918-1947, Budapest, 2004. 121.
