Századok – 2013

TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855

Stepney-t 1704-től gyötri a kétségeit tükröző spleen — látszólag bécsi int­­rikusa, Wratislau miatt —, és kér folyamatos megerősítést Harley-tól otthoni támogatottságának szilárdságát illetően.13 Mint láttuk, 1704 szeptemberében külön memorandumot készített Marlborough-nak a magyar ügyről, azonban egyre világosabb számára, hogy az első diplomata döntései nem arról árulkod­nak, hogy figyelembe venné javaslatait, és osztozna helyzetmegítélésében.14 1705. február 7-én Stepney megengedi magának, hogy ellenvéleményét keserű hangvételű, leplezetlenül kritikus „Kasszandra-levélben” közölje a közös diplo­mácia első számú vezetőjével.15 Február 13-án Adam Franck is újra közbenjár Harley-nál a magyarok érdekében, hivatkozva arra, hogy ő és a franekeri pro­fesszor, Hermann-Alexander Röell (1635-1718) megrázó leveleket kapott Ma­gyarországról és Erdélyből, amelyek sürgetik a tengeri hatalmak minél hama­rabbi beavatkozását. Bár 1704. december 26-án a kurucok súlyos vereséget szenvedtek Nagyszombatnál, 1705 elején a harcok váltakozó sikerekkel folytak a Felvidéken, a Dunántúlon és Erdélyben, és mint a konstantinápolyi angol kö­vet, Robert Sutton írja 1705. január 29-én Harley-nak: mivel „folyamatosan ér­keznek a hírek arról, hogy Magyarország egyik területe a másik után az [elége­detlenek] kezébe kerül, ez megnöveli a tekintélyüket a törökök között”.16 Ek­kor még úgy állnak a dolgok, hogy ismét Franck „közeli barátja”, William Paget indul Bécsbe a helyzet rendezésére, amely Franckot megnyugvással tölti el.17 [106r] Szinte nem tudom, mit írhatnék Magyarország és Erdély helyzetéről, lelket felkavaró dolog ugyanis felidézni a magyarokat ért csapásokat és szerencsétlensége­ket, amelyekről különféle levelek számolnak be, amelyeket a valamikori franekeri professzornak (Hermann-Alexander Röell] küldtek egykori tanítványai Erdélyből és Magyarországról, és amelyeket ő elolvasás végett átnyújtott nekem. A nekem küldött és a professzor által részemre átengedett levelek annyi szörnyűséggel voltak tele, hogy képtelen voltam könnyek nélkül olvasni azokat. Szegény, üllő és kalapács közé került protestánsok már nem tudják, kihez forduljanak, hol kereshetnének menedé­ket, emiatt úgy tűnik, hogy a törökökhöz és hitetlenekhez szándékoznak menekülni, EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 861 13 L. pl. Archívum Rákóczianum II/I. 302. 333. 358., ill. II/II 15-16. 53. 14 Linda Frey és Marsha Frey szerint „1705-re a ravasz Marlborough felismerte, hogy a tárgya­lások nem fognak eredményt hozni. Már 1704-ben lebeszélte a hollandokat arról, hogy különmegbí­­zottakat küldjenek Magyarországra, Hamel-Bruyninx és Stepney erőfeszítéseinek támogatására”. Linda Frey - Marsha Frey. II. Rákóczi Ferenc és a tengeri hatalmak. Történelmi Szemle 24. (1981: 4. sz.) 663-674. 671. 15 „A császár valószínűleg egy olyan háborút vesz a nyakába Magyarországon, amely tovább tart és nagyobb erőket igényel, mint a Franciaország ellen folyó hadviselés. Ilyen módon önkényural­mat fognak bevezetni egy nemes királyságban, és a protestáns vallást teljesen kiirtják. Ezt csak egy általános megérzés részemről, és csak Ön előtt fedem fel, bár van okom feltételezni, hogy próféciáim olyanok, mint Kasszandráé: bár igaznak bizonyulnak, kevés ember hisz bennük.” Archívum Rá­kóczianum II/II 18. 16 Archívum Rákóczianum II/II 19. 17 William Paget (1637-1713) a közép-európai és balkáni térség kulcsfigurája, 1689 szeptembe­re és 1693 februárja között bécsi angol követ, azt követően tíz éven keresztül konstantinápolyi angol követ, a karlócai Habsburg-török béke tetőaláhozója. 1689-es Teleki Mihálynak küldött levelében Adam Franck „intimus meus Amicus Frater”-nek nevezi Pagetet, és Telekinek szóló jelentései kéz­besítésére is igénybe veszi. Magyar Nemzeti Levéltár, Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MNL MOL) P 659, Családi levéltárak, A Teleki-család marosvásárhelyi levéltára, Teleki család, Missiles (a továbbiakban P 659), Nr. 253 és Nr. 1091.

Next

/
Oldalképek
Tartalom