Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813

STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 825 tehát a cseh király hamarosan a morva őrgrófi címet is birtokba vette.91 Ezt a címet János király is viselte. Szapolyai János követei92 kérték Ferdinánd király követeitől,93 hogy mutassák meg azokat az okmányokat és szerződéseket, me­lyek alapján az osztrák főherceg jogalapot képez a cseh és a magyar trón betöl­tésére, azonban ezeket az iratokat Ferdinánd követei nem tudták előadni, mondván, hogy uruk nem találja azokat.94 A valóság az, hogy Ferdinánd nem akarta az iratokat megmutatni. Bizonyítja mindezt Sir John Wallop 1527. már­cius 12-én kelt levele, melyben Thomas Wolsey kancellárnak beszámolt arról, hogy Ferdinánd megmutatta neki azokat a dokumentumokat, amelyek alapján igényt formált a cseh- és magyar királyi címre.95 A szerződéssel kapcsolatos vizsgálódás hátterében az állhatott, hogy a Szapolyai párt elismerte Ferdinánd cseh királlyá választását, de nem kívánta tudomásul venni a cseh király — 1498. évi 45. cikkelyt sértő — magyar királlyá választását,96 valamint a János király pártján levők tisztában lehettek az örökösödést biztosító dokumentum jogvesztő hatályával. Újfent megvizsgálva az olmützi békekonferencián résztvevők névsorát feltűnik, hogy Statileo János királyi titkárként ott volt az 1515. évi pozsonyi Habsburg-Jagelló csúcson, ahol megegyezés született II. Lajos cseh- és magyar király országainak sorsáról: amennyiben a fiatal Jagelló-házi uralkodó törvé­nyes fiú utód nélkül távozna az élők sorából, akkor Habsburg Miksa császárt, illetve örököseit, jelen esetben unokáját illeti a törvényes utód nélkül elhunyt II. Lajos király trónja.97 Az 1515. évi pozsonyi, majd bécsújhelyi csúcson részt 91 Uo. 56. 92 Név szerint: Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Werbőczy István kancellár és Statileo János. Sörös P: Frangepán i. m. 434. 93 Név szerint: Leonharrd von Harrach és Thurzó Elek. Barta G.: Konszolidációs kísérlet i. m. 657. 94 Szalay L.: Adalékok i. m. 72. 95 B.L. Cotton MSS.: Vitellius B. XXI. 28. 96 A törvénycikk kimondta, hogy „trónüresség idején, amikor tudniillik a király örökösök nél­kül hal el, a fejedelmi követeknek nem szabad az országgyűlésre menniük, [...] valahányszor az országlakosok közönsége új király választása végett összegyűlne, a külföldi követek közül (aminők az urak és a közönség eltántorítása czéljából gyakran sokan szoktak a királyok és fejedelmek részéről ide jönni) senkit sem szabad bebocsátani, hogy az új királyra nézve annál helyesebben lehessen in­tézkedni.” V Károly Christoph von Stadion kölni tanácsost és Friedrich von Fürstenberg augsburgi püspököt küldte a királyválasztásra. Ferdinánd cseh király nem vett részt személyesen a választáson, hanem tárgyalódelegációt küldött maga helyett. A nádor beszédét követően a szabad királyválasztás idézett elvével összeegyeztethetetlenül Kristóf Ravbar (Christoph Räuber) ljubljanai (laibachi) püs­pök szólalt fel, rajta kívül Erasmus von Dornberg, Georg zu Herberstein, Joseph von Lamberg és Wilhelm von Zelking protestált Ferdinánd érdekében. A törvény ismeretében visszás, hogy az elmé­lyült jogi tudásáról ismert Révay Ferenc nádori ítélőmester és Ferdinánd hívei is nehezteltek Sza­­polyaira, amiért a „vajda” az országgyűlésen nem adott lehetőséget az osztrák főherceg követeinek kihallgatására. Magyar törvénytár (Corpus Juris Hungarici) 1000-1526. évi törvénycikkek. Magy. jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1899. (A továbbiakban CJH.) http://www,1000ev.hu/index.php?a=3&pa­­ram=1168 (2012. január 12.) 97 Hermann Zsuzsanna: Az 1515. évi Habsburg-Jagelló szerződés. Adalék a Habsburgok ma­gyarországi uralmának előtörténetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 21.) Bp. 1961. 28-29. és újabban Spekner Enikő'. Die Geschichte der habsburgisch-jagiellonischen Heiratsverträge im Spiegel der Quellen. In: Maria von Ungarn (1505-1558). Eine Renaissance­­furstin. Hg. Maria Fuchs-Réthelyi Orsolya-Katrin Sippel. Geschichte in der Epoche Karls V, Bd. 8. Münster, 2007. 25-46.

Next

/
Oldalképek
Tartalom