Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
824 BOTLIK RICHARD nem az ő nemességétől is.”85 Zsigmond király is nagy megelégedéssel írt az angol követről Wolsey kancellárnak Krakkóban, május 7-én kelt levelében. „Tisztelendő atyánknak, legbecsesebb és legtiszteletreméltóbb barátunknak. Mikor nálunk volt nagyságos és tekintetes John Wallop, kifejtette nekünk tisztelendő uram egyedülálló jóakaratát, és nem csekély fáradozását és igyekezetét a jó keresztény ügyért, és a hitetlenek ellen folytatott küzdelméért, amit nekünk oly kedves volt tőle hallanunk. [...] Rokon lelkek vagyunk a legkegyelmesebb király őfelségével, és vérrokonok voltunk őfelsége atyjával. Tisztelendő uram, ami e királyságok dolgát illeti, most a hitetlenek tömegét ugyan feltartóztatják, de bizony sokáig erre nem képesek, ugyanezt ki fogja fejteni Önnek nagyságos John Wallop úr. Kérjük tisztelendő uramat, hogy fontolja meg az ő tanácsát, és keressen fel bennünket és a Magyar Királyságot jóakaratával, amivel a legkegyelmesebb atyánk a hátramaradt előkelő fejedelmeket végre ráveheti arra, hogy a döntő percben támogassanak minket. Azok ugyanis, akik háta mögött mi élünk,86 nem nyújtanak számunkra nagy reményt, sőt a keresztény vallás ellen háborognak, és nagyobb gyalázatban részesítik azt, mint valamely hűtlenek, nem értik, hogy mekkora kárt okoznak ezzel nekünk, és mekkora bajt terjesztenek ezzel a világegyetemben. ”87 Wallop tehát valamikor május 7-e után hagyta el a lengyel udvart, és szintén e hónap közepén tért vissza Boroszlóba. A sziléziai városban találkozott az Albertine ágbeli Wettin György szász herceggel, aki rokoni kapcsolata révén jó barátságot ápolt Szapolyai Jánossal. „A cseh király udvarához visszatértemkor a sziléziai Boroszlóban beszéltem György szász herceggel, és üdvözöltem őt mindkettejük, a király őfelsége és az Ón nevében is, aki annyira megörült, hogy azt kívánta, miszerint én mindenképpen az ő országán keresztül térjek vissza, mindezt azért, hogy ő mindent megtehessen, ami király őfelsége vagy kegyelmed tetszésére lehet.”88 Kétségtelen tény, hogy az angol követ valamikor átadta a váltót, vagy a váltóban szereplő összeg egy részét György hercegnek, esetleg I. Zsigmondnak, vagy a krakkói udvarban tartózkodó Statileonak, esetleg később, az olmützi konferencián részt vevő Szapolyai küldöttség valamelyik tagjának.89 Az olmützi konferencia 1527. június 1-jén kezdődött, és a gondos előkészítés ellenére kudarccal végződött.90 Statileo János inkább a szervezési munkálatokban vett részt, de egy lényeges pontot ki kell ragadni Statileo olmützi szereplésével kapcsolatban. Szapolyai János követei az olmützi konferencián elismerték volna cseh királynak Habsburg Ferdinándot, amennyiben a főherceg lemond igényéről a magyar trón megszerzését illetően. A cseh rendek Prágában szabad választással királlyá választották, majd megkoronázták a Habsburg-házi főherceget, de a morva, a sziléziai és az alsó- és felső lausitzi rendek nem ismerték el a prágai döntést, ellenben jóváhagyták Ferdinánd örökösödési jogát, 85 PRO. SE VI. 581. (SPl/42p. 21.) és MHHD. V I. 305. 86 Egyértelmű utalás a Német-római Birodalomra. 87 Utalás a Birodalom területén terjedő reformációra. AT. IX. CLVII. 166. vö. PRO. föl. Rymer, XIV 196. Hasonlójellegű, de rövidebb hangvételű levelet írt VIII. Henrik királynak is. L. B.L. Cotton MSS.: Nero B. II. 102. 88 PRO. SE VI. 581. (SPl/42p. 21.) és MHHD. V I. 306. 89 Sörös P: Statileo i. m. 13. Botlik R.: VIII. Henrik i. m. 55. 90 Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m. 57.
