Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63
AZ ELSŐ „NÉPFRONTOS" VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON 1949-BEN 77 a tantestületi munka ellenőrzése, a Rákosi beszédek kollektív meghallgatásának megszervezése volt. Korábban soha nem látott kultúrkampány bontakozott ki az országban, a különböző kultúrbrigádok ötezer előadást tartottak közel másfél millió néző előtt. A szabadművelődési hivatalok 3200 diapozitíves vetítést és harminc vándorgéppel 1276 filmvetítést szerveztek, a választási filmeket valamennyi mozi bemutatta. A rádiós körök 1242 községben több mint háromezer közös rádióhallgatást szerveztek meg. A minisztériumok hangulatjavító intézkedéseket hoztak: sok objektumot ekkor adtak át, építkezéseket kezdtek meg, jutalmakat osztottak, építési tilalmakat függesztettek fel, 14 gépállomást helyeztek üzembe, felgyorsították az ún. sváb birtokok telek kinyerését, kisebb pénzbüntetéseket engedtek el ... stb. Április elejétől a sajtó mással sem volt tele, csak az eredmények ismertetésével, a sikerpropaganda mindent elárasztott. 24 millió röplapot és brosúrát adtak ki, így minden választóra legalább 2 röpcédula és 1 brosúra jutott. A politikailag elmaradottabb megyék, vagyis ahol az ellenzék — főleg a Demokrata Néppárt — az 1947-es országgyűlési választásokon sikeres volt, lakosai számára május 8-án rendeztek választási nagygyűlést Celldömölkön. A mintegy négyszáz karhatalmistával és rendőrrel biztosított nagygyűlésre 54 vonatszerelvény vitte 35 községből és városból a résztvevőket. A feldíszített vonatokat az állomásokon zenekar búcsúztatta és fogadta. A hallgatóság Zala, Vas, Sopron, Győr és Veszprém megyéből érkezett. A korabeli híradások, illetve Rákosi visszaemlékezése szerint létszámuk 150 000 és 300 000 között lehetett. A népfront szónokai — Dobi István és Erdei Ferenc — után Rákosi mondott beszédet.4 6 A korábbi időszak, mindenekelőtt a hároméves terv, az újjáépítés eredményeinek ismertetése után elmondta mit fog kapni az ország az ötéves tervben. Üdvözölte a katolikus püspöki kar „választási körlevelét", mint „az első komoly, pozitív lépést abban az irányban, hogy egészségesen megoldjuk a demokrácia és az egyház viszonyát. Most már csak az kell, hogy ezt az első lépést újabbak kövessék, hogy ne álljanak meg félúton, hanem menjenek tovább. Ezt várja tőlük a magyar demokrácia és benne a katolikus dolgozók is." Szólt a szövetkezeti kérdésről, ami azért volt fontos, mert hallgatósága többsége a parasztság köréből került ki. A néhány hónappal korábban hangoztatott „gyorsabb ütemű szervezéssel" szemben most farizeus módon azt állította „Mi sem siettetjük a szövetkezést, sőt megtiltottuk, hogy nyakra-főre, megfelelő előkészítés nélkül földműves szövetkezetek alakuljanak... Dolgozó parasztságunk nyugodt lehet: mint a múltban, úgy a jövőben is minden lépésünk csak javát akarja, és javát szolgálja a szövetkezeti termelés is. Mi gondját viseltük az elmúlt 4 esztendőben és ezt tesszük ezentúl is. A város a falut nem nyúzza többé, s megvédjük a falusi spekulánsok, kupecek, kulákok uzsorájával szemben a dolgozó parasztot. Figyeljük hol szorítja a dolgozó parasztot a cipő." Végül bemutatta a jelenlévő választókerületek élén álló képviselőjelölteket kiemelve, hogy „Azt hiszem tisztelt nagygyűlés, senki sem veszi rossz néven, ha a népfront jelölőlistáján egyetlen grófot, egyetlen bárót, sem hercegi tiszttartót nem talá-46 Szabad Nép, 1949. május 10.
