Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Izsák Lajos: Az első „Népfrontos" választás Magyarországon 1949-ben I/63
70 IZSÁK LAJOS lyét a Magyar Függetlenségi Népfront vette át — ahol az ONB szerepelt, oda a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa került a paragrafusokban. A korábbi törvény 14.000 szavazatban határozta meg az egy képviselői megbízásra eső szavazatok számát, ezt 16.000-re javasolták felemelni. A korábbiakkal szemben most választójogot kaptak a honvédség és a rendőrség hivatásos állományú tagjai, akik nemcsak választók, hanem képviselővé választhatók is lettek. A javaslathoz ketten szóltak hozzá, a kisgazdapárti Dulin Jenő, valamint a korábban PDP tag, ekkor már pártonkívüli Vészy Mátyás. Dulin valamennyi módosító javaslatot támogatta, mert ezekkel „választójogi törvényünket teljesen kifogástalanná és használhatóvá tesszük... a törvényjavaslat megfelel a legkényesebb demokratikus ízlésnek és elgondolásnak, megelégedéssel és örömmel elfogadjuk."26 Vészy lényegében osztotta Dulin álláspontját2 7 , de nem volt világos számára, hogy a javaslat szerint a Népfront egy politikai párt-e, vagy ennél több. Hasonlóan az sem, hogy a nemzeti bizottságok helyett a Népfront veszi-e át azt a közjogi szerepet, amelyet korábban a nemzeti bizottság töltött be. A pártok indulását illetően ugyanis Vészy a Népfront Országos Tanácsa mellett a törvényhozás számára is lehetőséget kívánt biztosítani, hogy „maga állapíthassa meg, melyek azok az esetek, amikor a Népfront Országos Bizottsága (helyesen: Tanácsa - I. L.) nem utasíthat vissza valamely pártot." Végül a korabeli viszonyokat illetően elutasította az egypárt-rendszert, mert szerinte „szükség van arra a pártra, amely a maga alkotó kritikájával szab utat és szab sokszor irányt a hatalmon lévő kormányzati pártnak. " A törvényjavaslatot egyébként az országgyűlés általánosságban és részleteiben is a bizottság előterjesztése szerint fogadta el. A Magyar Függetlenségi Népfront megalakulása után — a májusra tervezett választások előkészítéseként — az MDP szervezetei az ország minden helységében életre hívták a helyi népfrontbizottságokat. E bizottságokban néhány taggal a parasztpártok, illetve elsősorban a fővárosban a radikálisok is képviseltették még magukat. A bizottságok elnöki és titkári tisztét azonban kivétel nélkül mindenütt az MDP tagok töltötték be. A jelölést ezek a bizottságok hagyták jóvá, így a „kör bezárult", ahogy korábban Rajk László is utalt rá -, mindenki az MDP kiszolgáltatottja lett. így a választói névjegyzékek összeállítása sem okozott olyan „gondot", mint 1947 augusztusában, amikor több mint 400.000 főt zártak ki. 1949-ben 5,7 millió fő kapott választójogot a „kizárási akció" kétszázezres nagyságú lehetett, azaz a választópolgárok mintegy 3,3 százalékát érintette.2 8 Az MDP Központi Vezetősége 1949. április 2-ai ülésén2 9 , aminek egyetlen napirendi pontja a „népfrontos választás" lebonyolításának ügye volt - Rákosi beszámolójában ismételten aláhúzta, hogy a választások egyik célja a szövetséges pártok elhalásának meggyorsítása, illetve likvidálása. „Ezek a koalíciós pártok nem összekötő kapcsot képeznek az MDP-nek a tömegei felé, hanem inkább 26 U. o. 1037. 27 U. o. 1041-1042. 28 Feitl István: Az első népfrontválasztás. Társadalmi Szemle, 1994. 5. sz. 74. 29 MOL M-KS 276. f. 52/6. o.e.
