Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
A ZÁSZLÓ MINT NEMZETI JELKÉP ERDÉLYBEN 1848-BAN 701 nia egy különálló, identitását kifejező szimbolikus reprezentációs készletet.50 A román elit Erdélyben nyilvánvalóan hátrányos helyzetben volt. Az 1848 tavaszán kiéleződő versenyben nagyon gyorsan kellett nekik is saját nemzeti szimbólumokat teremteniük, ha nem akartak lemaradni a versenyben. 1848 tavaszán — magyar és szász példára — az erdélyi románok körében is elterjedt a kokárdák, szalagok stb. viselése, de a színek nem voltak megállapodva:51 használtak fehér-kék, kék-sárga és piros-fehér-kék színeket.52 Ezekkel mintegy hangsúlyozták a „negyedik nemzethez” való tartozásukat. Petru Dobra, a későbbi prefektus írta Zalatnáról 1848 április 10-én, hogy nem tud részt venni a két nap múlva Déván kezdődő megyei közgyűlésen, de átküld néhány kokárdát, „mely hogy valamennyibe különbözik az önök által láttottaktól, magyarázatja az, hogy mi egyesülni53 akarunk, de csak úgy, hogy nemzetiségünkbe hagyattassunk meg, a zöld-fejér és veres szín magyar - a kék és fejér oláh nemzetiek lévén, mü oláh ifiak itten ezt viseljük, reményiem, elfogadják ott, ha pedig ellenségei találtatnának, jobb lesz semmi kokárdát föl nem tűzni, ez különben csak valami külső formalitás.”54 A románok önálló politikai tényezőként való megjelenését fejezte ki szimbolikusan a másfajta kokárda. A zalatnai fiskális uradalom tisztviselője is azt jelentette április elején Abrudbányáról és környékéről, hogy a románok „a magyar nemzeti színű szalagok helyett - az oláh nemzeti kék és fehér színű cocárdákat viselnek megkülönböztető jelül”, zarándi és körösbányai emisszáriusok részvételével minden nap gyűlést tartanak, ahol román „nemzeti lázasztó tartalmú dalokat énekelnek”, sőt már a román lázadás határnapját is kitűzték.55 Brassó főbírája április közepén arról értesítette a gubernátort, hogy több román az utcán piros-fehér szalagokat viselt a gomblyukában.56 A helyzet feszült volt. Puchner generális, Erdély katonai főparancsnoka március végén attól tartott, hogy a kokárdák a császár elleni ellenállás jelei és a románok nyílt lázadását vetítik elő. Hogyan terjedtek el ezek a szimbólumok az erdélyi románok körében és hogyan jött létre a konszenzus, hogy melyek a román színek? A nacionalizmus-kutatás választ keresett arra a kérdésre is, hogy kik voltak a nemzeti kultúra építőmesterei, hogyan alakították a nemzeti nyilvánosságot, a kommunikációs rendszereket, milyen intézmények segítségével terjesztették el a nemzetinek számító tudást, jelképeket. Anthony D. Smith megkülönböztette az ún. laterális és vertikális nemzeteket. Hangsúlyozta, hogy az alávetett vertikális 50 Uo. 199. 51 A bizonytalanságban nyilván az is szerepet játszott, hogy a románok mint „nem domináns etnikai csoport” (non-dominant ethnic group) sokkal kevésbé voltak szervezettek, elitjük jóval kisebb és „gyengébb” volt, mint a magyaroké és szászoké, hiányoztak az erre vonatkozó politikai hagyományaik és követendő mintáik. 52 Arra a kérdésre, hogy mikor éppen milyen színkombinációt használtak és mért, a hiányzó források miatt nem tudunk pontos választ adni. 53 Erdély és Magyarország uniójáról van szó, az erdélyi magyarok egyik fő követeléséről. 54 Dobra Péter zalatnai polgártársainak, Zalatna, 1848. ápr. 10. In: Revolu|ia de la 1848-1849 i. m. 408. 55 Uo. 335. 56 Aurelia Bunea: Steagul poporului román din Transilvania in revoluüa din anii 1848-1849. In: Anuarul Institutului de Istorie din Cluj. XII. (1969) 39^11.
